Herzen im Sturm-3. fejezet

Sziasztok!

Meghoztam a sztori következő fejezetét, már rég kész van csak nem tettem fel, mert nem volt időm. Már a következő is majdnem kész! Jó szórakozást!

Este be kellett mennünk a stúdióba, mivel le kellett adnunk azoknak a daloknak a listáját, melyeket a koncerteken előadunk majd. Mindkét banda tizenöt-tizenöt számot játszik és öt számonként csere lesz. A duettes számról még semmit sem tudtam, csak annyit, hogy még nincs kész és Lauri velem együtt szeretné megírni. Ki is tűztük az első koncert dátumát, egészen pontosan, február 15-ére tettük, addig azonban sok dolgunk lesz még, és nekem még Lilinek is segítenem kell, Laurival is szeretnék foglalkozni. Munka után semmi kedvünk nem volt haza menni, ezért úgy döntöttünk, elmegyünk valahova szórakozni, persze nem egy nagy diszkóba, mert olyan helyekre nem mehetünk, szinte azonnal felismernének minket, így egy kis klubba mentünk, ami a város szélén volt, és ott már törzsvendégeknek számítottunk. Bementünk, leültünk egy csendesnek számító asztalhoz, és Tommal elmentünk italért. A pultnál megláttam Lilit, meg is kértem, hogy jöjjön oda hozzánk. Először nem akart belemenni, mert egy barátnőjével volt, de aztán amikor Tom is mondta neki, akkor fülig érő szájjal indult el velünk.
Ő itt Lili és az egyik barátnője- mutattam be Lilit a többieknek.
- Sziasztok, örülünk, hogy megismerhettünk titeket. – köszöntek a fiúk nekik.
- Én Hanna vagyok! – mutatkozott be Lili barátnője. Billen valami furcsát láttam, szinte le sem vette a szemét Hannáról, le is ültette maga mellé és szinte csak vele foglalkozott, úgy vettem észre, nagyon is tetszik neki a lány.
- Elina, menjünk egyet táncolni, bennem van a bugi!- húzott fel Lauri a székemről.
- Lauri, én megyek veled, de ha a lábamra lépsz, akkor megütlek.
- Milyen harcos vagy ma drágám. – elmentünk táncolni, szinte az egész éjszakát végigtáncoltuk, közben azért figyeltem, mire mennek az ikrek a csajokkal, szerencsére ők is jól szórakoztak. A nagy szórakozás közben észre sem vettük, hogy fotóznak minket, ez csak másnap reggel derült ki, amikor anya elénk rakta a napi szennylapot, aminek már szinte kibéreltük a címlapját.
- Na, ne, ezt nem hiszem el, hogy tudtak lekapni minket? – kérdeztem álmosan
- Fogalmam sincs, pedig ott még egyszer sem találtak ránk, most már a kedvenc helyünkre sem mehetünk paparazzik nélkül. – szomorkodott Bill.
- Figyeljétek a címet: „Német-finn szerelem? Elina Kaulitz és Lauri Ylönen együtt!” , igazán kitalálhattak volna, valami jobbat is. – mondtam idegesen
- Szerintem a cím a legkisebb gondunk!- ült le mellém Tom. Lauriék még semmit nem tudtak erről, mert még aludtak, így elmentem felkelteni, amint meglátta a cikket teljesen elfehéredett, elkezdett remegni. Nem tudtam mi lehet vele, ezért átrohantam Akihoz, felkeltettem, és megmondtam neki, mi történt Laurival. Aki átjött velem, és sikerült is lenyugtatnia. Lauri teljesen kiakadt a cikk miatt, szerette volna egy darabig titokban tartani a kapcsolatunkat. Ezek után megbeszéltük, hogy mindent letagadunk, ez egy darabig működött is, ám a duett és a közös koncert miatt már nem nagyon lehetett átverni az embereket, lassan mindenki a médiának hitt, pedig mi tagadtuk és tagadtuk. Egy este Lauri azt mondta, mondani szeretne valami fontosat, ami miatt megértem, miért szeretné titokban tartani az egészet.
- Elina, figyelj, nem szeretnélek megijeszteni, de úgy érzem, el kell mondanom, miért szeretném, ha titokban maradna a kapcsolatunk! – kezdte Lauri
- Nem szeretnél megijeszteni? Mi történt, Lauri mi folyik itt?
- Egyszer régen, de tényleg már nagyon régen, láttam valamit, amit nem kellett volna, azóta állandóan üldöznek, és elvesznek tőlem mindenkit, akit szeretek. Az előző barátnőmet is elvették, nem tudom mit tettek vele, de úgy érzem, megölték.
- Úristen, ez szörnyű, de kik ezek az emberek?
- Fogalmam sincs, nem ismerem őket, és remélem, te sem fogod őket megismerni soha. Érted már miért akarok mindent titokban tartani? Féltelek, és nem akarlak elveszíteni, téged nem, azt már nem tudnám elviselni.
- Lau, nem fogsz elveszíteni, én mindig itt leszek neked. Majd szólok Davidnek, hogy vegyen fel még több testőrt mellénk, és akkor nem kaphatnak el azok az emberek. – A beszélgetés után azonnal fel is hívtam Davidet, megmondtam neki, hogy szükségem van még több testőrre, azt viszont nem mondtam el, miért kell még több. David másnap már küldte is őket, biztonságban éreztem magam, és Lauri is. Lassan eljött az első koncert ideje, nagyon izgultunk színpadra lépés előtt.
- Szerintetek sokan vannak? – kérdezte Bill izgatottan
- Bill, neked ez kérdés? – kérdezte Georg idegesen
- Jól van, csak izgulok!
-Te izgulsz, Bill már annyi koncertet adtunk együtt és még sosem volt semmi baj. – próbáltam megnyugtatni Billt.
- Igazad van! Hanna és Lili is itt lesznek?
- Persze, az első sorban, én intéztem el, legyetek büszkék rám bátyókáim. – mondtam az ikreknek, akik láthatóan boldogabbak lettek ettől a hírtől.
- Fiúk és Elina - lépett be David- azonnal kezdünk, telt ház van, Bill ti kezdtek és akkor a Komm lesz az első és a Hey du az ötödik. Utána Lauri, ti jöttök, azt tudjátok, milyen számokat adtok elő szóval nektek nem kell elmondanom megint. A duett lesz a záródal.
- Köszi, David a teltházas információt, ettől megnyugodtam!
- Elina, ne viccelődj inkább futás a színpadra!
- Igen is főnök!- ezzel elindultunk a színpad felé, Lauriék is követtek minket, mivel a színpad mögül szerették volna nézni a műsorunkat. Az első öt szám nagyon jó volt, Bill és Tom végig Hannát és Lilit figyelték, a rajongók kifejezetten energikusak voltak. Az ötödik szám után bejelentettük a The Rasmust, Lauriék feljöttek hozzánk a színpadra. A duett után Billék visszajöttek a színpadra, elbúcsúztunk a rajongóinktól és levonultunk.
- Srácok ez iszonyat jó volt! – jött elénk David mosolyogva
- Tudjuk, profik vagyunk. – mondta Tom kicsit nagyképűen
- Igen igazad van, de most induljunk haza, fáradt vagyok, aludni szeretnék. - mondtam
- Rendben, ahogy akarod! –mondta Lauri és megölelt, olyan szorosan ölelt, hogy már alig kaptam levegőt. Otthon egyből a szobám felé vettem az irányt, amint lefeküdtem el is aludtam. A koncertek gyorsan elmentek, az utolsó után Aki, Eero és Pauli visszamentek, Finnországba, Lauri viszont úgy döntött, nem akar távkapcsolatot, ezért beszélt az ikrekkel meg persze anyával, és velünk maradt Hamburgban. Már szép tavasz volt, mindenki élt boldogan, Lili és Tom összejöttek, csak úgy, mint Hanna és Bill, ezt viszont titokban tartották, nem akarták, hogy a rajongók szomorúak legyenek. Egy nap azonban olyan dolog történt, amire gondolni sem mertem volna, Ana ugyanis levelet küldött Tomnak, amiben leírt mindent Liliről. Tom azonnal szakított vele, pedig Lili elmondta a teljes igazságot, de ez nem hatotta meg a fafejű bátyámat. Ana azt is leírta, hogy én mindenről tudtam, de nem mondtam Tomnak semmit.
- Elina, miért nem mondtad el az igazat Liliről, hogy tehettél ilyet?- rontott be Tom a szobámba
- Én csak azt akartam, hogy boldog legyél!
- Köszönöm szépen! Hónapokon át hazugságban éltem, Elina tudod, mennyire nem szeretjük az újságírókat, erre te csak úgy jóindulatból beengedsz egyet az életünkbe! Mond csak, te normális vagy?
- Tom, figyelj rám! Lili nem szimatolt utánunk, hidd el! Igen, úgy gondolom, normális vagyok, segíteni akartam neked, egyszerűen boldognak akartalak látni, nem fogod fel?
- Boldognak, na persze. El kellett volna mondanod. Felfogom, tudom csak jót akartál, viszont ez nem változtat semmin, Elina, te becsaptál engem.
-Tom, ne haragudj nem akartam. Mi lesz, szakítasz Lilivel? Kérlek, Tom adj neki egy esélyt
- Nem Elina, nem adok, már szakítottam vele, és pár nap múlva elköltözik innen.
- Hova megy? Tom ne legyél ilyen, nem tudod, mit szalasztasz el!
- Amerikába költözik, jó messze tőlünk, aminek örülök, ott majd írhatja a hazugságait. – Tom kiment, én pedig nem tudtam mit tegyek. Felhívtam Lilit, de azt mondta, nem érdemes próbálkozni, így elköszöntem tőle, ki tudja, mikor látom viszont. A délutánt Laurival töltöttem, elmentünk sétálni, eljutottunk egészen a kikötőig, ott leültünk a padunkra és beszélgettünk. Elmondtam neki mi történt Tommal és Lilivel, szerencsére ő nem úgy reagált, mint a bátyám. A beszélgetés közepén Lauri hirtelen felpattant, megragadta a kezem felrántott a padról és azt mondta, hogy siessünk haza, nem tudtam miért akart olyan gyorsan haza menni, viszont láttam rajta, hogy fél valamitől.
- Lauri, Lauri lassíts már, nem bírlak követni. – mondtam lihegve
- Kicsim, haza kell mennünk.
- Miért ilyen hirtelen és gyorsan, Lauri akkor legalább hívjunk taxit.
- Elina, arra nincs időnk.
- Ezt meg hogy érted, Lauri mi történt, mitől félsz ennyire?
- Nézz csak körül, meglátod. – súgta a fülembe Lauri. Akkor láttam meg azokat az alakokat akikről Lauri mesélt nekem. Nagyon megijedtem, ugyanis nem voltak velünk testőrök, és már kezdett sötétedni is. Végül úgy döntöttünk, nem megyünk haza, mivel ahhoz át kell menni a parkon, ami veszélyes lenne, így hát elindultunk visszafelé, a közelben ugyanis volt egy hotel, reméltük, van szabad szoba. Szerencsékre egyetlen szoba volt még, igaz a legdrágább volt, de nem zavart minket, örültünk, hogy még együtt vagyunk. Elfoglaltuk a szobánkat, és hívtam is Davidet, hogy reggel korán jöjjön értünk, David belement, de csak úgy hogy elmondtuk neki az egész történetet. Reggel nagyon korán keltünk, David már várt ránk, bepattantunk az autóba és már mentünk is hazafelé. David nagyon kedves volt, megígérte, hogy segít Laurinak börtönbe juttatni azokat az embereket, és semmit nem mond Billéknek.