Herzen im Sturm- 2. fejezet

Sziasztok!

Végre sikerült befejezni a sztori következő részét, ami szerintem, és Bogi ( ő a húgom) szerint is jó lett. Jó szórakozást hozzá!

Lefekvés előtt gyorsan elmentem lezuhanyozni, majd elkezdtem keresni a telefonomat. Kerestem mindenhol és akkor vettem észre, hogy az ágyamon van, ahol reggel hagytam! Lefeküdtem az ágyamra és közben felhívtam Anát, a legjobb barátnőmet!
- Szia Ana! Nem zavarlak?- kérdeztem teljesen feldobva.
- Szia, persze, hogy nem zavarsz! Mi az kihaltak a paparazzik?
- Jó vicc, de sajnos nem. Ennél sokkal jobb dolog történt!
-Mesélj, mi van?- kíváncsiskodott Ana.
-LAURI! – kiabáltam bele a telefonba! Aztán rájöttem, hogy nem kellene kiabálni, mert felverem az egész házat, Lauri pedig a mellettem lévő szobában volt.
-Elina, nincs április elseje! Ne ugrass már!- hitetlenkedett Ana
-De ez komoly! Ma hívott el vacsorázni. – Elmeséltem neki a közös turnét és a duettet. A részletekről nem beszélhettem neki, mert nem szerettem volna, ha bármi is kiszivárog, Ana ugyanis nem híresség, hamar elfecsegi az ilyen dolgokat.
-Együtt is dolgoztok?
-Nem. – Elvörösödtem, hiszen nem szerettem neki hazudni, még jó, hogy csak telefonon beszéltünk. Beszélgettünk még egy darabig, aztán teljesen elálmosodtam és elköszöntem tőle.
Másnap reggel fáztam és fájt a fejem. Ilyenkor jól jönnének Tom bogyói, de nem a Viagra. Attól féltem, hogy este nem tudok elmenni Lauval vacsorázni, még jó, hogy anyunak vannak gyógyteái és gyógy bogyói, amiket utálok, viszont most jól jöttek. Este hatra már semmi bajom nem volt, így elkezdtem készülődni. Ana átjött segíteni, és magával hozta az osztálytársát, Lilit, aki totál bele volt zúgva Tomba. A sminkem egyszerű füstös volt, a ruhát pedig még Davidtől kaptam az első fellépés után. A ruha felső része fehér és egy részét flitterek díszítik, az alja tépett és fekete-fehér. A hajam göndör volt, amit Nati csinált. Két óra készülődés után, úgy éreztem, hogy már jól nézek ki, meg voltam elégedve magammal. Elindultam lefelé, Lauri természetesen már rég kész volt, persze neki könnyű, mert férfi.
-Mehetünk?
-Felőlem, indulhatunk. Tudod már hova megyünk?
-Igen, Bill ajánlott egy jó éttermet.
-Akkor tudom, hova megyünk. - Ezek után nem volt nehéz kitalálni, melyik étterembe megyünk, ugyanis Billnek egész Németországban egyetlen kedvenc étterme van.
-Na, így oda a meglepetés. – szomorodott el Lauri.
-Majd meglepődök!- mondtam viccesen. Elindultunk az étteremhez. Természetesen Lauri vezetett, de az én kocsimmal mentünk. Az úton beszélgettünk, sok mindent megtudtam Lauriról, például, hogy eddig csak egyszer volt igazán szerelmes, de nemrég szakított a barátnőjével, mert megcsalta, vagy, hogy a zenekar miatt felhagyott az iskolával és emiatt nincs semmi kapcsolata a családjával. Lauri sokat kérdezősködött, azt mondta, hogy kíváncsi rám, az életemre és mindenre, ami velem kapcsolatos. Megérkeztünk az étteremhez, a legjobb asztalt kaptuk, gyönyörű kilátás nyílt a kikötőre, amit annyira szeretek.
-Meglepődtél?
-Most ezen meg, imádom a kikötőt, és így este kivilágítva még gyönyörűbb. – lelkesedtem. Látszott Laurin, hogy feldobta az örömöm. Úgy vettem észre, hogy neki is tetszik a kikötő látványa.
Rendeltünk vacsorát, és közben rengeteget beszélgettünk, jobban megismertük egymást, a vacsora végén kezdtem úgy érezni, ebből több lehet szimpla barátságnál, és talán Lauri lehet, azaz ember, akire régóta várok. Lassan hazaindultunk, a hazavezető úton megláttuk Anát az útszélén. Azonnal megálltunk, megkérdeztük, mi történt. Ana kutyát sétáltatott, amikor hirtelen valami megijesztette a kutyát, és az berohant az erdőbe. Nagyon hideg volt már, de elkezdtük keresni Lucky-t, Ana kutyáját. Nem találtuk az erdő mentén, ezért Laurival úgy döntöttünk, hogy bemegyünk az erdőbe, talán szerencsénk lesz, és megtaláljuk valahol a kutyát. Nagyon sötét volt, csak az autók fényszórói adtak egy kicsi fényt, az erdő ilyenkor ijesztő, de megnyugtatott, hogy Lauri ott van velem és fogja a kezem. Egy óra bolyongás után zajt hallottunk, reméltük, hogy Lucky az, hirtelen megszólalt a telefonom, Ana hívott, hogy megvan Lucky. Nem tudtuk mi okozhatta a zajt, de nem is érdekelt minket, ki akartunk jutni az erdőből, már nagyon hideg volt, Lauri rám adta a zakóját, és egymáshoz bújva próbáltunk visszajutni az úthoz. Lassan havazni kezdett, és nem tudtuk merre menjünk. Majdnem feladtuk az egészet, amikor megláttunk egy rendőrt.
-Lauri és Elina?- kiabálta a rendőr
-Igen, mi vagyunk.
-Gyertek ide, kiviszlek titeket
-Köszönjük
Szerencsénk volt, Ana hívta a rendőrséget, nekik köszönhetően sikeresen kijutottunk az erdőből, teljesen meg voltunk fagyva, a rendőr, Jim adott forró teát, Ana közben nem győzött bocsánatot kérni. Mondtuk neki, hogy semmi baj, de ő egyfolytában azt mondta, hogy tönkretette a randinkat. Pedig nem tette tönkre, sőt inkább segített abban, hogy közelebb kerüljünk egymáshoz. Hazavittük Anát és a kutyáját aztán végre mi is hazaértünk. Nagyon késő volt már, anya és az ikrek még fenn voltak, mert aggódtak, hiszen ilyen sokáig nem voltam még el egy olyan emberrel, akit alig ismerek.
-Hol voltatok eddig?- kérdezte Bill, már majdnem elaludt
-Volt egy kis kalandunk, de ezt most nem szeretném elmesélni, túlfáradt vagyok, le akarok feküdni és aludni egy jót.
-Rendben, de holnap elmesélitek mi volt. – mondta Bill, majd mindenki megnyugodva elvonult aludni.
Reggel a telefonomra keltem. Álmosan kerestem az ágyamban, végül nagy nehezen megtaláltam. David keresett, elég idegesnek tűnt a hangja. Azt mondta, hogy azonnal menjek be a stúdióba, mert valami fontosat akar mondani nekem. Felkeltem, felöltöztem és halkan elindultam, még mindenki aludt, anya pedig már elment dolgozni. Nagy nehezen sikerült eljutnom az autómig és már úton is voltam Davidhez, kíváncsi voltam miért kell olyan korán a stúdióba mennem és miért volt olyan ideges David a telefonban. Fél óra alatt odaértem a stúdióhoz, meglepődve láttam, hogy Ana kocsija is ott van. Bementem, de nem voltam felkészülve arra, ami ott fogadott. Ana és David veszekedtek, amint beléptem elhallgattak.
-Mi folyik itt?- kérdeztem idegesen
-Elina, kérdezd az állítólagos legjobb barátnődet. – válaszolta David. Kíváncsian Ana felé fordultam, aki gúnyosan elkezdett kacagni.
-Téged nagyon könnyű átverni, olyan hiszékeny vagy édesem. – kezdte Ana gúnyosan. – Nem vagyok a barátnőd, főleg nem a legjobb barátnőd, újságíró vagyok és azért adtam ki magam a barátnődnek, hogy mindent leírjak rólad és a Tokio Hotel többi tagjáról, amit megtudok. Bizony, nekem köszönhetitek a pletykákat is, és a hazugságokat is.
-Micsoda? Miért tetted ezt?
-Elmondjam? A pénz miatt, rengeteg pénzt kaptam a képekért és a cikkekért. – Teljesen ledermedtem, nem akartam elhinni, hogy Ana ezt tette, a legjobb barátnőmnek tekintettem, minden titkomat elmondtam neki, és ő ezt tette, hazudott nekem, vagyis nekünk. Ráadásul itt még nem ért véget az egész, David elém tette a napi pletykalapot. A címlapon én voltam és Lauri, a tegnapi vacsora és az azt követő kutya keresésünk. Kiderült, hogy nem is veszett el a kutya az erdőben, Ana csak azért mondta, hogy ketten bemenjünk, és tudjon valamit írni, aztán amikor nem találtuk az kifelé vezető utat megijedt és hívta a rendőrséget. Ana egyre csak nevetett én pedig kirohantam a stúdióból. David utánam jött és azt mondta, mindent elintéz és eltávolítja tőlünk Anát. Felhívtam Billéket, elmondtam nekik, hogy mi történt, azonnal elindultak, és hozták magukkal Lauriékat is, viszont mire odaértek én már elmentem, nem akartam találkozni velük. Elmentem a kedvenc helyemre, azaz a kikötőbe, leültem egy padra és néztem a hajókat. Hideg volt, egész nap ott ültem és gondolkodtam, aztán egyszer csak leült mellém valaki. Lauri volt az, Bill mondta neki, hogy itt keressen, ő tudta jól, hogy mindig a kikötőbe megyek, ha valami bajom van.
-Te mit keresel itt?
-Érted jöttem, hazaviszlek.- mondta Lauri, majd a kezembe nyomott egy pohár meleg teát.
-Nem akarok haza menni, tudom, hogy mindenki engem utál most.
-Ez nem igaz, senki nem hibáztat téged, szeretünk.
-Mit mondtál?
-Jól hallottad szeretünk, én is szeretlek, jobban, mint gondolnád, és nem érdekel, hogy ki mit gondol, vagy miket ír, ha kell, én magam vallom be az újságíróknak, hogy szeretlek. Bocs, ha ez hirtelen ért, de meg kellett mondanom, nem bírtam magamban tartani tovább.
-Nem ért váratlanul, tegnap a vacsoránál éreztem. Én is így érzek irántad, nagyon szeretlek. – Lauri magához húzott és együtt néztük a kikötőt, nem érdekeltek a paparazzik sem, nem érdekelt semmi, csak az, hogy Laurival lehetek. Lassan kezdett sötétedni ezért elindultunk haza, de már nem barátok voltunk, mi már egy boldog pár voltunk, akik imádták egymást és ezt nem féltek bevallani egymásnak és a világnak. Végre hazaértünk, félve léptem be a házba, ahol már vártak az ikrek, Gustav, Georg, David, anya és a The Rasmus tagjai. Végül mindenki elmondta, hogy nem engem hibáztatnak és, hogy én se hibáztassam magam, mert nem én tehetek arról, amit Ana tett, aztán jött a mi nagy vallomásunk, elmondtuk mindenkinek, hogy mennyire szeretjük egymást Laurival. Először csak némán álltak aztán sorban elkezdtek gratulálni, meglepő volt a reakciójuk, különösen Davidé, mivel ő általában nem díjazza az ilyen kapcsolatokat. Anya meghívott mindenkit vacsorázni, közben sokat viccelődtünk, beszélgettünk, David elmondta, hogy sikerült eltávolítania Anát. A vacsora után Billék elmentek tv-zni, én pedig lefeküdtem, azonban nem tudtam sokáig aludni, mert Lili hívott. Megbeszéltük, hogy másnap találkozunk, nem tudtam mit akart, és azt sem, hogy honnan tudja a számom, de nem is érdekelt, csak aludni akartam. Sokáig aludtam, már tíz óra is elmúlt, mikor Lauri jött felébreszteni, amikor megláttam, hogy mennyi az idő kiugrottam az ágyamból, berohantam a fürdőszobába és fél óra alatt elkészültem, Lauri ez idő alatt az ágyamon ült értetlenül. A nagy rohanás közben el is felejtettem elmondani neki, hogy hova sietek, azonban mikor menni akartam ki a szobámból elkapta a kezem és lehúzott maga mellé az ágyra.
-Álljon meg kisasszony, hova siet ennyire? Talán randija lesz?
-Igen kérem, találkoztam egy görög istennel és hozzá sietek. Nem ám, vicceltem, Lilivel találkozok, Ana barátnőjével.
-Micsoda? Nem félsz, hogy valami rosszban sántikál?
-Dehogynem, viszont muszáj, megtudnom mit akar.
-Jól van de vigyázz magadra, ne mondj neki semmit!
-Nem mondok, nyugi! – Megöleltük egymást és elindultam. Lili már a parkban várt. Kíváncsi voltam, miért akar találkozni velem, és csak reméltem, hogy nem valami átvágás az egész.
-Szia!- köszönt Lili
-Szia! Miért akartál találkozni velem?- kérdeztem kíváncsian
-El akarom mondani az igazat, magamról és Anáról.
-Te is újságíró vagy?
-Igen, de én nem szaglásztam utánatok, vagyis nem akartam, Ana kényszerített, azt mondta, hogy elmondja, nektek ki vagyok, és akkor soha nem láthatom többé Tomot.
-Miért, tetszik neked Tom?
-Igen, már az elejétől fogva teljesen bele vagyok zúgva. Elina, kérlek értsd meg, nem tehettem mást.
-Most már úgyis mindegy, és megígérem, nem mondom el ezt Tomnak.
-Köszönöm szépen, tudtam, hogy lehet veled beszélni, jó fej vagy Elina
-Ugyan már, én kedvellek ennek ellenére, és különben is, lehet, hogy te teszed boldoggá a bátyámat, ha rajtam múlik akkor összejön.
-Segítesz nekem?
-Persze, ez csak természetes. – Lili nem győzte köszönni a segítséget. Haza felé sokat gondolkodtam ezen az egészen, hogyan tudnék segíteni Lilinek, aztán beugrott egy kiváló ötlet, egyszerűen csak megkérdezem Tomot, nem-e akar komoly kapcsolatot. Otthon mindenki nagyon elfoglalt volt: Bill dalszöveget írt, Lauri és Aki a koncertek dalait válogatták, Tom pedig a szobájában játszott a kutyájával.
-Bejöhetek?- léptem be Tomhoz
-Elina, hisz már benn vagy. – mondta Tom vigyorogva
-Bocsánat, de kérdeznem kell valami nagyon fontos dolgot.
-Na, akkor ebből nem jöhetek ki jól. Mit kell csinálnom?- kérdezte Tom
-Mondjuk komolyodj meg, ezen kívül azt akarom kérdezni, hogy szeretnél- e egy komoly kapcsolatot!
-Hugicám, kivel akarsz összehozni már megint?
-Hát… hát Lilivel, tudod Lili Kleinnel.
-Igen, ismerem, nem is rossz csaj, de Elina most még nem akarok kapcsolatot, talán majd pár hónap múlva.
-Köszi, köszi, köszi, van remény.
-Mindig van remény Elina, neked is volt remény és összejött.
-Igen, szerencsés vagyok.
-Az biztos, Lauri remek ember, örülök nektek, de komolyan.
-Köszi Tom, szeretés van.
-Az van!- Tom megölelt, aztán elvittük sétálni a kutyákat. Közben sokat beszélgettünk Liliről, próbáltam meggyőzni Tomot arról, hogy Lili az igazi számára, ki tudja, milyen sikerrel.