Sziasztok!
Alee kérésére itt van a negyedik rész...Nonsee kissé brutális, de nem baj!:D:D
Otthon az ikrek vártak már, szerencsére Daviddel kitaláltunk egy fedő sztorit, vagyis azt, hogy egy paparazzi csapat meglátott minket és követtek volna hazáig, ugyanis azt, hogy hol lakunk nem tudják. Elhittek minden szót, olyan rossz volt a szemükbe hazudni, de sajnos nem mondhattuk el nekik, mi is történt valójában. Davidnek szerencsére rengeteg ismerőse volt, ennek köszönhetően ismertük meg Flot, aki magánnyomozó. Lauri elmondta neki az egész sztorit. Flo már aznap elkezdett nyomozni és megígérte ő is, hogy az egész titokban marad. Lauri és én úgy gondoltuk, jó lenne még pár testőr. Billék nem értették az egészet, tudják, mennyire utálom a testőröket. Hetek teltek el, amikor Flo újra felbukkant.
- Sziasztok, jó hírem van. – jött be Flo
- Mi történt, mondj el mindent. – Lauri
- A nyomukra bukkantam azoknak az embereknek, német származásúak viszont tinédzser korukban Finnországba szöktek, gyilkosság miatt a nevük Franz Richter és Martin Krüger.
- Remek, így el tudják kapni őket, igaz? – kérdeztem kíváncsian
- Remélhetőleg, már értesítettük a rendőrséget, de nem lesz egyszerű dolguk, mivel elképzelhető, hogy visszamennek Finnországba és onnan próbálnak ártani nektek.
- Várjunk csak, ha visszamennek Finnországba, akkor Lauri soha többé nem mehet haza?
- Pontosan, ez szomorú, de el kell fogadni a tényeket, ha nem kapják el őket, akkor sajnos bele kell törődni a dologba.
- Kicsim, ne aggódj, legalább itt lehetek veled és vigyázhatok rád.
- Nem, én ezt nem fogadom el, soha többé nem mehetsz haza, Lauri ezt nem kérhetem tőled.
- Elina, nem kérted, ez egyedül az én döntésem, ezt eldöntöttem és ennyi.
- Lauri, én ezt nem fogadom el, nem teheted ezt a családoddal, a barátaiddal és a rajongóiddal. Nem, biztos van mód arra, hogy itt, Németországban kapják el őket. Flo, van valami, amivel sikerülne elkapni őket? – kérdeztem idegesen
- Igen, te vagy az a lehetőség, amivel elkaphatnánk őket.
- Én? Nem értem, hogy lehetnék én az?
- Ez egyszerű. Te kellesz nekik, fájdalmat akarnak okozni Laurinak, meg akarják félemlíteni.
- Ezt itt és most felejtsétek el. Nem sodrom veszélybe őt, azt már nem.
- Lauri, ez viszont az én döntésem.
- Elina, ezt jól gondold meg, nagyon veszélyes lenne, árthatnak is neked.
- Nem érdekel, azt akarom, hogy eltűnjenek az életünkből.
- Elina nem engedem, nem akarlak elveszíteni, szeretlek.
- Kérlek, érts meg, meg kell tennem, értünk. – mondtam majd elmentem a szobámba. Egyedül akartam lenni, át kellett gondolnom az egészet. Másnap Flo elmondta, mit kell tennem. Nagyon egyszerű lesz az egész: egyedül kell lennem olyan helyen, ahol alig jár valaki. A többi a rendőrség dolga. Egyszerűnek tűnt a dolog, viszont veszélyes is, mivel ha nem sikerül elkapni őket, akkor nekem végem, viszont meg kellett tennem Lauriért és értem. Bill és Tom nem tudhattak meg semmit erről az egészről, így folytattuk a hazudozást. Időközben Lauri is belenyugodott a dologba, de nagyon félt. Hetekig csak erről beszéltünk, vagy ezerszer elmondták mit hogyan csináljak. Végül elérkezett az a nap, amitől sok minden függött. Egy pénteki napon került sor rá, gyönyörű volt az idő, a nap ragyogott fenn az égen, gyerekek játszottak a szabadban, mindenki boldog volt, csak én nem. Nagyon féltem az estétől, mi lesz, ha valami rosszul sül el? Billéknek azt mondtuk, hogy elmegyünk vacsorázni. Este hét órakor indultunk, Lauri azonban az első utcasarkon beszállt Flohoz és elmentek a parkba, ugyanis oda kellett mennem. Egyedül sétáltam az utcán, tudtam, hogy hamarosan felbukkannak azok az emberek, ettől nagyon féltem, de csak mentem és mentem. Már besötétedett mire a parkba értem. Senki nem volt már ott. Nem tudtam mit csináljak, ezért leültem egy padra, ott vártam, aztán hirtelen lépteket hallottam. Egyre közelebb és közelebbről hallottam, míg végül abbamaradt. Akkor megfordultam, és két ember állt ott, fekete ruhában. Tudtam, ők azok, de fogalmam sem volt, mit csináljak, a terv szerint el kellett volna futnom, de annyira féltem, hogy mozdulni sem bírtam. Az egyik felrántott a padról majd elkezdett üvölteni:
- Látod Lauri Ylönen, mit tettél? Te küldöd majd a halálba a barátnődet. – erre előrántott egy pisztolyt és az oldalamba nyomta, majd folytatta a kiabálást
- Gyere elő, tudjuk, hogy itt vagy. Esetleg azt akarod, hogy meghúzzam a ravaszt és a drága, egyetlen Elinád Paula mellé kerüljön?
- Honnan szedi maga azt, hogy itt van Lauri?
- Kislány, nem tudtok átverni, tudunk a tervetekről, a magánnyomozóról és a rendőrökről is. Most pedig Lauri bújj elő, vagy esküszöm, lepuffantom őt. – ekkor Lauri előjött egy rendőr csoporttal együtt. Mindegyik arra a férfira célzott, amelyik elkapott, így ő páncélként használt engem.
- Engedd őt el, ez nem rá tartozik, intézzük el hárman. kiabálta Lauri
- Miért is engedném el? Inkább elküldöm Paula mellé. – mondta magabiztosan, aztán még erősebben az oldalamba nyomta a fegyvert. Franz, aki elkapott elkezdett hátrálni.
- Ha megbocsátasz, most távozunk, bár olyan jó látni a szenvedésedet. – mondta gúnyosan, majd Martinnal elkezdtek hangosan nevetni.
- Azonnal engedjétek el őt, vigyetek engem.
- Nem te kellesz, tudod jól, nekünk ő kell, hogy megtanuld, előlünk nem menekülhetsz. - mondta Martin, majd elindultunk egy kocsi felé. Lauri nem adta fel, kezdett közeledni felém, én pedig megpróbáltam kiszabadulni Franz karmai közül. Rángatóztam, ütöttem, míg végül sikerült megtalálnom a gyenge pontját, ami a hasa volt, ugyanis pár éve meglőtték és azóta sem jött rendbe. Teljes erőmből a hasba csaptam, amitől engedett a szorításból és sikerült kiszabadulnom. Elkezdtem Lauri felé rohanni, a rendőrök pedig futottak hozzánk, akkor azonban Martin előkapott egy pisztolyt és Laurira lőtt…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése