Herzen im Sturm

Sziasztok!

Belekezdtem életem első sztorijába! Nem tudom milyen lett, vagy milyen lesz, de írjatok véleményt, ez nagyon nagyon fontos lenne! A sztoriról annyit, hogy persze TH-s, de beleírom a másik kedvenc együttesemet a The Rasmust! A főszereplő lány nem Bill szerelme lesz, hanem a húga,és ő is TH-tag Bill mellett ő is énekel, jó ez lehet, furán hangzik, de már sok olyan sztori van, ahol Bill barátnője lesz a csaj! Ez most egy kis újdonság! Remélem tetszeni fog nektek! A címen sokat gondolkodtam, még a Bogi is, de nem jutott eszünkbe semmi jó, ezért ez lett! De ha van jó ötlet, akkor annak örülnék! Na itt az első fejezet!


Hideg téli reggelre ébredt a világ, mínuszok repkedtek mindenütt, hideg, északi szél fújt, ami havat is hozott. Szinte az egész világot megbénította az időjárás. Nálunk, Németországban sem volt ez másképp! Reggel a bátyáim hangos nevetésére ébredtem, kicsit mérges voltam, amiért nem hagytak aludni, de öt percnél tovább nem tudtam haragudni rájuk. Mostanság úgyis sokat szomorkodtak a sok pletyka és hazugság miatt, melyek a sajtóban megjelentek rólunk.
-Mi tetszik ennyire fiúk?- kérdeztem álmosan.
-Semmi különös, csak valami hülye műsort néztünk Tommal!- válaszolt vidáman Bill
-Aha, így már értem!
-Gyerekek, kész a reggeli!- kiabált anya a konyhából!
-Megyünk már- kiabált vissza Tom.
Gyorsan felöltöztem és már indultam is lefelé, amikor megszólalt a telefonom!
-Igen, ki az?
-Jó reggelt, kis bogaram, David vagyok!
-Naa, nem vagyok én bogár!
-Jó csak vicceltem! Tudod miért hívtalak?
-Mond, te jósnőnek nézel engem, vagy mi?
-Nem, nem csak gondoltam tudod!
-Hát nem! De úgyis mindjárt elmondod, gondolom!
-Igen! Na, ismered te a The Rasmus-t?
-Persze, hogy ismerem! Szeretem a zenéjüket, és tudod, mennyire odavagyok az énekesük hangjáért!
-Csak a hangjáért?
-Igen, csak a hangjáért… azt hiszem, de miért kérded, hogy ismerem-e őket?
-Hát azért, mert megkerestek azzal, hogy szeretnének egy közös turnét, és egy duettet, de csak veled! Mit szólsz hozzá? Tetszik az ötlet?
-Azt hiszem igen, de meg kellene beszélnünk a többiekkel is nem?
-De igen, gyertek be este a stúdióba és megbeszélünk minden részletet!
-Oké, de most sietek, mert várnak!
-Rendben, és beszélj Billékkel is!
-Jó, szia, este találkozunk!
-Oké, szia
Ledobtam a telefont az ágyamra és rohantam is le a konyhába! Tudtam, hogy anya nagyon mérges lesz rám, viszont Daviddel muszáj volt beszélnem, hiszen mondhatnám azt is, hogy ő a főnököm!
-Elina, drágám, hol voltál eddig?- kérdezte anya mérgesen.
-Hát, hát David hívott, nagyon fontos ügyben, és hát tudjátok milyen nem?
-Igen, tudjuk!- válaszoltak egyszerre az ikrek.
-Képzeljétek a The Rasmus megkereste Davidet azzal, hogy szeretnének közös turnét velünk, és velem egy duettet! Mit szóltok?
-Ez pazaaaar!!- lelkesedett Tom
-Tetszik? Be kell mennünk este Davidhez a stúdióba megbeszélni a részleteket, de előbb meg kell kérdezni Gustavékat, hogy benne vannak-e!
-Oké, majd felhívom őket, de szerintem tetszeni fog nekik is!- Bill
-Gyerekek, legalább az asztalnál hanyagoljátok a bandát!
-Bocsánat anya!- mondtuk kórusban
Reggeli után beszéltünk a többiekkel, mindketten lelkesedtek az ötletért, azonnal benne voltak! A délelőtt nagyon gyorsan elment, lényegében nem csináltunk semmit, csak filmeket néztük! Délután Tom elvitte a kutyákat sétálni, én és Bill pedig dalszövegeket írogattunk!
-Kész egy újabb remekmű!- pattantunk fel a kanapéról
-Ti meg miről beszéltek?- Tom
-Megírtunk egy dalszöveget, ketten!- Bill
-Az jó, de indulnunk kellene, ha nem akarunk megint elkésni!- Tom
-Rendben, miattam indulhatunk!- Bill
Átöltöztünk, elraktuk az új dalszöveget, és már indultunk is a stúdió felé! Útközben Tom lökte a hülyeséget, mi Billel már sírtunk a nevetéstől, de Tom nem kegyelmezett, szerencse hogy a rádióban épp az Automatisch ment! Tom elhallgatott, mi pedig elkezdtük énekelni a számot Billel! Mikor a stúdióhoz értünk láttuk, hogy már megint elkéstünk, de szerencsére kárpótoltuk a többieket sütivel!
-Az a szerencsétek, hogy anyukátok jól tud sütni!- mondta Gustav két falat között
-Szerintem neked akkor is ízlene, ha rossz lenne!- viccelődött Georg
-Igen, igazad van!- Gustav
-Jó estét mindenkinek! Mondjátok, hogy döntöttetek?
-Elfogadjuk a felkérést, tök jó lesz együtt turnézni a srácokkal!
-Elina drága imádlak!
-Engem, nem egyedül döntöttem!
-De a duettben igen, ez nagyon jó lehetőség lesz arra, hogy megmutassuk az embereknek, hogy másokkal is jól együtt tudunk dolgozni!
-Igen, ebben igazad van! Különben is ápoljuk a finn-német barátságot!- Bill
-Miért van olyan?- Tom
-Hát azt nem tudom, de okosan hangzott!
-Bill, te nem vagy normális! Na de beszéljünk komolyan! Ismertek számokat tőlük?
-Én igen, rengeteget, mondtam már, hogy szeretem őket!
-Jó oké, és a többiek?
-Mi is!!!- egyszerre mindenki
-Akkor jó! A turné kb. 1-2 hónap múlva lenne!
-Szuper, már várjuk! Hol lesz ez az egész?
-Itt Németországban!
-Mikor jönnek?
-Már holnap, és azt találtam ki, hogy jó lenne, ha nem kéne szállodában aludniuk, mehetnének hozzátok is!
-Nekünk jó, ugye Elina?
-Jó ám!
-Akkor holnap reggel hatra menjetek ki a reptérre értük!
-Rendben, de most megyünk, anya már biztosan aggódik!
-Oké, és akkor el ne felejtsétek a holnap reggelt!
-Nem fogjuk, sziasztok!
-Sziasztok!
Ezzel elindultunk haza! Vártuk a holnapot, mert már régóta meg akartuk ismerni a The Rasmusos srácokat, szeretjük a zenéjüket, nagyon örültünk ennek a turnénak! Mikor hazaértünk gyorsan vacsoráztunk, megfürödtünk és azonnal le is feküdtünk, mert reggel korán kell kelnünk! Másnap reggel Bill jött felébreszteni, nem volt sok kedvem felkelni, de muszáj volt! Villámgyorsan felöltöztem, rendbe tettem magam és már rohantam is le!
-Indulhatunk, hölgyem?- viccelődött Tom.
-Igen uram, de hol van Bill?
-Itt vagyok már!- jött ki Bill a fürdőből.
-Akkor indulás!- kapta fel a kulcsot Tom.
-Hééé az én kocsimmal megyünk, nem?- Bill
-Igen, de én vezetek öcsikém!- Tom
-Na, jó, vezess!
Ezek után elindultunk a reptérre, alig volt forgalom, ilyenkor kevesen vannak az utakon, mindenki alszik még a puha ágyában, csak nekünk kell a reptérre mennünk! Útközben hívott minket David, hogy biztosan felkeltünk-e! Mire megnyugtattuk, már a reptérre is értünk! Benn már vártak ránk Gustavék! Ők is olyan álmosak voltak, mint mi, azonban ez sem lehetett akadálya a hülyülésnek! Csodák csodájára senki sem ismert fel minket, ennek nagyon örültünk! Nem hiányzott volna reggel korán egy visítozó rajongó csapat és a hozzájuk társuló paparazzik! A gép késett fél órát, de szinte fel sem tűnt, jól elütöttük az időt! Közben elmentem, vettem egy üdítőt, mire visszaértem már ott voltak Lauriék is! Félve odaléptem hozzájuk!
-Sziasztok, Elina vagyok!
-Szia, ismersz minket?- Lauri
-Persze, nagyon jól, szeretem a zenéteket!
-Mi is a tiéteket, ezért is gondoltunk egy közös turnéra!- Aki
-Igen, és egy duettre, veled!- Lauri
-Köszönöm, hogy engem választottatok, annyi jó énekesnő van még!
-Az lehet, de nekünk te vagy a legjobb!
-Na skacok, nem vagytok éhesek?- kérdezte Tom
-Dehogynem! A gépen rossz kaja volt, nem is ettünk!-Lauri
-Szuper, akkor menjünk! Ketten beférnek hozzánk, ketten Georgékhoz!- Bill
-Jó akkor mi Akival megyünk veletek, oké?- Lauri
-Rendben, akkor induljunk!- Tom
Az úton sokat beszélgettünk, megismerkedtünk! A fiúk nagyon kedvesek és viccesek voltak! Nagyon kíváncsiak voltak a városra, meg is beszéltük, hogy délután elmegyünk és megmutatjuk nekik egész Hamburgot! Megérkeztünk a törzshelyünkre, azonnal be is vágódtunk a megszokott asztalunkhoz, a pincérek már jól ismertek minket!
-Sziasztok, a szokásosat?
-Nekünk igen! Ti mit kértek?- kérdezte Bill Lauriékat
-Jó lesz az amit, ti rendeltek!
-Rendben, mindjárt hozom!
-Köszönjük!
-Meséljetek valamit magatokról, kíváncsiak vagyunk rátok!- Lauri
-Hát mit is mondhatnánk? Talán annyit, hogy Gustavékkal nem sokat fogtok találkozni, mert állandóan a barátnőikkel vannak, de ezzel nincs semmi gond, örülünk neki, hogy legalább ők találtak valakit maguk mellé!
-Köszönjük Bill, de majd egyszer ti is megtaláljátok az igazit!- Georg
-De az szerintem nem mostanában lesz! Ilyen életvitel mellett kizárt!
-Elina, te is szingli vagy?- Lauri
-Persze, de ez miért ilyen meglepő?
-Hát, nem is tudom, azt hittem, hogy van valakid, meglepő, hogy nincs senkid!
-Pedig nincs! Viszont neked biztos van
-Nekem? Ugyan már!
-Na, ezen én lepődtem meg!
-Akkor ez a meglepetések reggele, ugye?- Tom
-Az ám!
A meglepetések után megettük a reggelinket és elindultunk haza! Anya már várta a fiúkat, kíváncsi volt rájuk! Bemutatkoztak egymásnak, beszélgettek! Megmutattuk nekik a házat, és a szobáikat!
Délután elmentünk a megbeszélt városnézésre, ellátogattunk majdnem minden nevezetességhez! A fiúknak legjobban a kedvenc helyem, a kikötő tetszett! Már besötétedett mire elindultunk, lassan elkezdett havazni is! Lauriék már egészen otthon érezték magukat, de akkor megtörtént, amitől féltünk, ami miatt nem mertünk már régóta egyedül az utcán sétálni: egy csapat sikítozó tini rohant felénk! Nem volt kedvünk a fotókhoz az autogramokhoz, és ahhoz, hogy elmondják mennyire jó az ruhám, mennyire édesek az ikrek stb., inkább elrohantunk előlük!
-Fuss, fuss, fuss!- kiáltotta Bill! Ilyen hangosan még sohasem kiabált, pedig a viták Tommal elég hangosak tudnak lenni
-Ne már, így nem tudok, túl nagy a cipőm sarka, nem akarom eltörni a bokám!
-Elina ne csináld, inkább itt dekkolsz órákon át?
-Tom, igazad van! FUTÁS!- elrohantunk. Sokáig csak futottunk és nem vettük észre, hogy már rég leráztuk őket!
-Emberek, halljátok ezt? Csönd van!- Georg
-Tényleg! Sikerült, eltűntek!
-Fúúh, már értem miért nincs senkitek, széttépnék a rajongók, ugye?- Aki
-Hát igen, de ha híres, akkor szerintem nem!- Bill
-Híres? Akkor Bill, te leszel a csajom!- Lauri
-Mi? Kösz inkább kihagyom, én a lányokat szeretem! Keress mást, ott van a húgom, Elina!- Bill
-Hát igen, ő kedves, aranyos és nagyon szép is!
-Tetszik?
-Nagyon is!
-Akkor mire vársz? Mond el neki! Hívd el valahova!
-Szerinted eljönne velem?
-Persze! Megsúgom neked, hogy teljesen odavan érted!
-Akkor elhívom holnap vacsorázni!
-Rendben, de én nem mondtam semmit!
-Oké, és köszönöm
-Nincs mit! Örülnék, ha összejönnétek, szerintem összeilletek
-Fiúk, gyertek már, menjünk haza!- szépen haza indultunk, nem tudtam, mekkora meglepetés vár az úton!
-Elina, kérdezhetek valamit?- Lauri
-Persze, nyugodtan
-Eljönnél velem holnap vacsorázni valahova?- az autóban néma csend lett, mindenki a válaszra volt kíváncsi, de nem tudtam mit mondjak! Kis idő múlva kinyögtem a választ
-Szívesen elmegyek veled!- mondtam boldogan. Ennyire boldog már rég voltam, furcsa is volt az egész! Hazaértünk elköszöntünk egymástól és lefeküdtünk! Vártam a holnapot, mert Lauri nagyon kedves, és jó lesz megismerni!