Sziasztok!
Mit gondoltok, 4 év hosszú idő? Szerintem nem, ha van egy zenekar amiért rajonghatsz. Ha ott van neked az énekes, akit imádsz, akiért bármire képes lennél, akinek a hangját sosem unod meg, mert megnyugtat, biztonságban érzed magad, ha hallod azt az utánozhatatlan, egyedi hangot. Ha látod az örömét, azt az édes mosolyt az arcán, mikor a színpadon áll és énekel. Ha látod mennyire imádja az ikertestvérét és a rajongóit, vagy mikor reggelente felébredsz és mosolyog rád a szobád faláról, igaz csak poszter, egy élettelen tárgy, de csak ránézel és elfelejtesz mindent, ami bánt. Szerencsésnek mondhatom magam, mert én megtaláltam ezt a zenekart, a Tokio Hotelt és vele az énekest, Billt. Ma, február 23-án 4 éve, hogy meghallgattam az Übers ende der Welt című számukat, és azóta is imádom őket. Nekik köszönhetem, Aleet, Lyát, Lexyt és még sok mindenkit, és azt, hogy most az vagyok aki! Köszönök nekik mindent és mindenkit, amit és akiket adtak nekem. Én mindig szeretni fogom őket, jöhet bármi és bárki, nem érdekel. Senki nem választhat el a Tokio Hoteltől, na meg persze Bill Kaulitztól! 2007. 02.23. köszönöm Istenem azt a napot!:):)
Na a végére egy vers, amit kezdő TH-s koromban egy régi TH-s küldött levélben, és ami azóta is a kedvencem, mert egyszerűen gyönyörű:
Éberen álmodom, hogyha látlak téged
Ha hallom a hangod, többé már nem félek
Jó lenne egyszer is megfogni a kezed
De meglehet, hogy sohasem találkozok veled
Olyan jó hogy élsz, de nagyon messze vagy
Ha a szívem vándorol is, a testem itt marad
Csak hallgatni tudlak, csak figyelni téged
Kincsként őrzök minden rólad készült képet
Gyere el értem fekete herceg
Ölelj magadhoz, amikor kereslek
Töröld le könnyeim, ha sírok utánad
Karjaidban már semmi sem fájhat
Amikor alszol, én melletted lennék
Miközben szuszogsz, én hozzád bújnék
Megsimogatnám arcod, betakarnálak
Ketten intenénk búcsút a mának
Amikor beteg vagy, én ápolnálak
Hogyha gyenge vagy, és tagjaid fájnak
Mert ha szenvedsz is, és fájdalmaid nagyok
Akkoris tudd, én mindig melletted vagyok
Gyere el értem fekete herceg
Ölelj magadhoz, amikor kereslek
Töröld le könnyeim, ha sírok utánad
Karjaidban már semmi sem fájhat
Amikor énekelsz, és a színpadon állsz
Olyan, vagy mint 1 angyal, mely a földre szállt
A boldogság fénye csillog a szemedben
Ajándékként tartod a mikrofont kezedben
S hogyha nevem el is hagyja ajkadat
Tudom, hogy sohasem láthatod arcomat
De én szeretni foglak bármit is teszel
Nekem Bill Kaulitz örökké szent leszel
2011. február 23., szerda
2011. február 21., hétfő
"Ugyanazt szeretni, ugyanazt csodálni, ugyanúgy érezni - ez a barátság"
Sziasztok!
Úgy gondolom, meg kell osztanom Veletek egy sztorit. Volt egy "barátnőm" és nagyon csúnyán összevesztünk, talán jobb is ha így alakult, legalább tudom ki milyen ember valójában. Az egész mamám temetése előtti nap kezdődött, amikor azt mondta, hogy anyu hazudik, ( abba nem megyek bele miért, vagy mire)ezzel nagyon megbántott. Aztán mentek a napok és egyre rosszabb lett, és múlt hét kedden nagyon kiakadtam és visszaadtam neki azt a karkötőt, amit szülinapomra vett, ezen viszont ő akadt ki. Megértem én, hogyne érteném meg, de valahogy már nem nagyon tud érdekelni a dolog. Neki is megvan a társasága, meg nekem is, nem is hiányzik már annyira, úgy gondolom, hogy jól tettem amit tettem, bunkóság, nem bunkóság...kit érdekel? Engem nem az biztos. Nekem megvannak a barátaim, azok a barátaim, akikre mindig számíthatok, és akik rám is mindig minden helyzetben számíthatnak. Ott van Alee, aki az én hugicám és az egyik legjobb barátnőm. Egyszerűen imádom, állandóan hülyülünk, igaz ehhez feltétlenül kell az internet, mivel szerencsénkre pont az ország két végén lakunk. Szerintem, ha ilyen távolságból is ennyire megértjük, szeretjük egymást, akkor igazi elválaszthatatlan barátok vagyunk, és azok is maradunk örökre. Aztán ott van ugye Lya, a másik legjobb barátnőm. Vele ( hihetetlen egyeseknek) életem első ( remélem nem utolsó)Tokio Hotel koncertjén ismerkedtem meg. Ő közelebb van, mint Alee, ő van a középpontban, mivel Budapesten lakik. Őt is imádom, és megfogadtuk, hogy legközelebb együtt megyünk TH-ra. Nyáron, ha minden összejön akkor végre talizunk mind a hárman, és akkor ez lesz életem legjobb nyara, mert együtt lehetek a barátaimmal, az igazi barátaimmal, akiknek nem csak addig vagyok jó, amíg mindent megcsinálok, amit kérnek. Hát ennyi, persze vannak még barátaim, de Alee és Lya a legjobbak, őket nagyon-nagyon szeretem, és remélem, hogy még jó sokáig barátok leszünk!
Úgy gondolom, meg kell osztanom Veletek egy sztorit. Volt egy "barátnőm" és nagyon csúnyán összevesztünk, talán jobb is ha így alakult, legalább tudom ki milyen ember valójában. Az egész mamám temetése előtti nap kezdődött, amikor azt mondta, hogy anyu hazudik, ( abba nem megyek bele miért, vagy mire)ezzel nagyon megbántott. Aztán mentek a napok és egyre rosszabb lett, és múlt hét kedden nagyon kiakadtam és visszaadtam neki azt a karkötőt, amit szülinapomra vett, ezen viszont ő akadt ki. Megértem én, hogyne érteném meg, de valahogy már nem nagyon tud érdekelni a dolog. Neki is megvan a társasága, meg nekem is, nem is hiányzik már annyira, úgy gondolom, hogy jól tettem amit tettem, bunkóság, nem bunkóság...kit érdekel? Engem nem az biztos. Nekem megvannak a barátaim, azok a barátaim, akikre mindig számíthatok, és akik rám is mindig minden helyzetben számíthatnak. Ott van Alee, aki az én hugicám és az egyik legjobb barátnőm. Egyszerűen imádom, állandóan hülyülünk, igaz ehhez feltétlenül kell az internet, mivel szerencsénkre pont az ország két végén lakunk. Szerintem, ha ilyen távolságból is ennyire megértjük, szeretjük egymást, akkor igazi elválaszthatatlan barátok vagyunk, és azok is maradunk örökre. Aztán ott van ugye Lya, a másik legjobb barátnőm. Vele ( hihetetlen egyeseknek) életem első ( remélem nem utolsó)Tokio Hotel koncertjén ismerkedtem meg. Ő közelebb van, mint Alee, ő van a középpontban, mivel Budapesten lakik. Őt is imádom, és megfogadtuk, hogy legközelebb együtt megyünk TH-ra. Nyáron, ha minden összejön akkor végre talizunk mind a hárman, és akkor ez lesz életem legjobb nyara, mert együtt lehetek a barátaimmal, az igazi barátaimmal, akiknek nem csak addig vagyok jó, amíg mindent megcsinálok, amit kérnek. Hát ennyi, persze vannak még barátaim, de Alee és Lya a legjobbak, őket nagyon-nagyon szeretem, és remélem, hogy még jó sokáig barátok leszünk!
2011. február 20., vasárnap
Herzen im Sturm-4. fejezet
Sziasztok!
Alee kérésére itt van a negyedik rész...Nonsee kissé brutális, de nem baj!:D:D
Otthon az ikrek vártak már, szerencsére Daviddel kitaláltunk egy fedő sztorit, vagyis azt, hogy egy paparazzi csapat meglátott minket és követtek volna hazáig, ugyanis azt, hogy hol lakunk nem tudják. Elhittek minden szót, olyan rossz volt a szemükbe hazudni, de sajnos nem mondhattuk el nekik, mi is történt valójában. Davidnek szerencsére rengeteg ismerőse volt, ennek köszönhetően ismertük meg Flot, aki magánnyomozó. Lauri elmondta neki az egész sztorit. Flo már aznap elkezdett nyomozni és megígérte ő is, hogy az egész titokban marad. Lauri és én úgy gondoltuk, jó lenne még pár testőr. Billék nem értették az egészet, tudják, mennyire utálom a testőröket. Hetek teltek el, amikor Flo újra felbukkant.
- Sziasztok, jó hírem van. – jött be Flo
- Mi történt, mondj el mindent. – Lauri
- A nyomukra bukkantam azoknak az embereknek, német származásúak viszont tinédzser korukban Finnországba szöktek, gyilkosság miatt a nevük Franz Richter és Martin Krüger.
- Remek, így el tudják kapni őket, igaz? – kérdeztem kíváncsian
- Remélhetőleg, már értesítettük a rendőrséget, de nem lesz egyszerű dolguk, mivel elképzelhető, hogy visszamennek Finnországba és onnan próbálnak ártani nektek.
- Várjunk csak, ha visszamennek Finnországba, akkor Lauri soha többé nem mehet haza?
- Pontosan, ez szomorú, de el kell fogadni a tényeket, ha nem kapják el őket, akkor sajnos bele kell törődni a dologba.
- Kicsim, ne aggódj, legalább itt lehetek veled és vigyázhatok rád.
- Nem, én ezt nem fogadom el, soha többé nem mehetsz haza, Lauri ezt nem kérhetem tőled.
- Elina, nem kérted, ez egyedül az én döntésem, ezt eldöntöttem és ennyi.
- Lauri, én ezt nem fogadom el, nem teheted ezt a családoddal, a barátaiddal és a rajongóiddal. Nem, biztos van mód arra, hogy itt, Németországban kapják el őket. Flo, van valami, amivel sikerülne elkapni őket? – kérdeztem idegesen
- Igen, te vagy az a lehetőség, amivel elkaphatnánk őket.
- Én? Nem értem, hogy lehetnék én az?
- Ez egyszerű. Te kellesz nekik, fájdalmat akarnak okozni Laurinak, meg akarják félemlíteni.
- Ezt itt és most felejtsétek el. Nem sodrom veszélybe őt, azt már nem.
- Lauri, ez viszont az én döntésem.
- Elina, ezt jól gondold meg, nagyon veszélyes lenne, árthatnak is neked.
- Nem érdekel, azt akarom, hogy eltűnjenek az életünkből.
- Elina nem engedem, nem akarlak elveszíteni, szeretlek.
- Kérlek, érts meg, meg kell tennem, értünk. – mondtam majd elmentem a szobámba. Egyedül akartam lenni, át kellett gondolnom az egészet. Másnap Flo elmondta, mit kell tennem. Nagyon egyszerű lesz az egész: egyedül kell lennem olyan helyen, ahol alig jár valaki. A többi a rendőrség dolga. Egyszerűnek tűnt a dolog, viszont veszélyes is, mivel ha nem sikerül elkapni őket, akkor nekem végem, viszont meg kellett tennem Lauriért és értem. Bill és Tom nem tudhattak meg semmit erről az egészről, így folytattuk a hazudozást. Időközben Lauri is belenyugodott a dologba, de nagyon félt. Hetekig csak erről beszéltünk, vagy ezerszer elmondták mit hogyan csináljak. Végül elérkezett az a nap, amitől sok minden függött. Egy pénteki napon került sor rá, gyönyörű volt az idő, a nap ragyogott fenn az égen, gyerekek játszottak a szabadban, mindenki boldog volt, csak én nem. Nagyon féltem az estétől, mi lesz, ha valami rosszul sül el? Billéknek azt mondtuk, hogy elmegyünk vacsorázni. Este hét órakor indultunk, Lauri azonban az első utcasarkon beszállt Flohoz és elmentek a parkba, ugyanis oda kellett mennem. Egyedül sétáltam az utcán, tudtam, hogy hamarosan felbukkannak azok az emberek, ettől nagyon féltem, de csak mentem és mentem. Már besötétedett mire a parkba értem. Senki nem volt már ott. Nem tudtam mit csináljak, ezért leültem egy padra, ott vártam, aztán hirtelen lépteket hallottam. Egyre közelebb és közelebbről hallottam, míg végül abbamaradt. Akkor megfordultam, és két ember állt ott, fekete ruhában. Tudtam, ők azok, de fogalmam sem volt, mit csináljak, a terv szerint el kellett volna futnom, de annyira féltem, hogy mozdulni sem bírtam. Az egyik felrántott a padról majd elkezdett üvölteni:
- Látod Lauri Ylönen, mit tettél? Te küldöd majd a halálba a barátnődet. – erre előrántott egy pisztolyt és az oldalamba nyomta, majd folytatta a kiabálást
- Gyere elő, tudjuk, hogy itt vagy. Esetleg azt akarod, hogy meghúzzam a ravaszt és a drága, egyetlen Elinád Paula mellé kerüljön?
- Honnan szedi maga azt, hogy itt van Lauri?
- Kislány, nem tudtok átverni, tudunk a tervetekről, a magánnyomozóról és a rendőrökről is. Most pedig Lauri bújj elő, vagy esküszöm, lepuffantom őt. – ekkor Lauri előjött egy rendőr csoporttal együtt. Mindegyik arra a férfira célzott, amelyik elkapott, így ő páncélként használt engem.
- Engedd őt el, ez nem rá tartozik, intézzük el hárman. kiabálta Lauri
- Miért is engedném el? Inkább elküldöm Paula mellé. – mondta magabiztosan, aztán még erősebben az oldalamba nyomta a fegyvert. Franz, aki elkapott elkezdett hátrálni.
- Ha megbocsátasz, most távozunk, bár olyan jó látni a szenvedésedet. – mondta gúnyosan, majd Martinnal elkezdtek hangosan nevetni.
- Azonnal engedjétek el őt, vigyetek engem.
- Nem te kellesz, tudod jól, nekünk ő kell, hogy megtanuld, előlünk nem menekülhetsz. - mondta Martin, majd elindultunk egy kocsi felé. Lauri nem adta fel, kezdett közeledni felém, én pedig megpróbáltam kiszabadulni Franz karmai közül. Rángatóztam, ütöttem, míg végül sikerült megtalálnom a gyenge pontját, ami a hasa volt, ugyanis pár éve meglőtték és azóta sem jött rendbe. Teljes erőmből a hasba csaptam, amitől engedett a szorításból és sikerült kiszabadulnom. Elkezdtem Lauri felé rohanni, a rendőrök pedig futottak hozzánk, akkor azonban Martin előkapott egy pisztolyt és Laurira lőtt…
Alee kérésére itt van a negyedik rész...Nonsee kissé brutális, de nem baj!:D:D
Otthon az ikrek vártak már, szerencsére Daviddel kitaláltunk egy fedő sztorit, vagyis azt, hogy egy paparazzi csapat meglátott minket és követtek volna hazáig, ugyanis azt, hogy hol lakunk nem tudják. Elhittek minden szót, olyan rossz volt a szemükbe hazudni, de sajnos nem mondhattuk el nekik, mi is történt valójában. Davidnek szerencsére rengeteg ismerőse volt, ennek köszönhetően ismertük meg Flot, aki magánnyomozó. Lauri elmondta neki az egész sztorit. Flo már aznap elkezdett nyomozni és megígérte ő is, hogy az egész titokban marad. Lauri és én úgy gondoltuk, jó lenne még pár testőr. Billék nem értették az egészet, tudják, mennyire utálom a testőröket. Hetek teltek el, amikor Flo újra felbukkant.
- Sziasztok, jó hírem van. – jött be Flo
- Mi történt, mondj el mindent. – Lauri
- A nyomukra bukkantam azoknak az embereknek, német származásúak viszont tinédzser korukban Finnországba szöktek, gyilkosság miatt a nevük Franz Richter és Martin Krüger.
- Remek, így el tudják kapni őket, igaz? – kérdeztem kíváncsian
- Remélhetőleg, már értesítettük a rendőrséget, de nem lesz egyszerű dolguk, mivel elképzelhető, hogy visszamennek Finnországba és onnan próbálnak ártani nektek.
- Várjunk csak, ha visszamennek Finnországba, akkor Lauri soha többé nem mehet haza?
- Pontosan, ez szomorú, de el kell fogadni a tényeket, ha nem kapják el őket, akkor sajnos bele kell törődni a dologba.
- Kicsim, ne aggódj, legalább itt lehetek veled és vigyázhatok rád.
- Nem, én ezt nem fogadom el, soha többé nem mehetsz haza, Lauri ezt nem kérhetem tőled.
- Elina, nem kérted, ez egyedül az én döntésem, ezt eldöntöttem és ennyi.
- Lauri, én ezt nem fogadom el, nem teheted ezt a családoddal, a barátaiddal és a rajongóiddal. Nem, biztos van mód arra, hogy itt, Németországban kapják el őket. Flo, van valami, amivel sikerülne elkapni őket? – kérdeztem idegesen
- Igen, te vagy az a lehetőség, amivel elkaphatnánk őket.
- Én? Nem értem, hogy lehetnék én az?
- Ez egyszerű. Te kellesz nekik, fájdalmat akarnak okozni Laurinak, meg akarják félemlíteni.
- Ezt itt és most felejtsétek el. Nem sodrom veszélybe őt, azt már nem.
- Lauri, ez viszont az én döntésem.
- Elina, ezt jól gondold meg, nagyon veszélyes lenne, árthatnak is neked.
- Nem érdekel, azt akarom, hogy eltűnjenek az életünkből.
- Elina nem engedem, nem akarlak elveszíteni, szeretlek.
- Kérlek, érts meg, meg kell tennem, értünk. – mondtam majd elmentem a szobámba. Egyedül akartam lenni, át kellett gondolnom az egészet. Másnap Flo elmondta, mit kell tennem. Nagyon egyszerű lesz az egész: egyedül kell lennem olyan helyen, ahol alig jár valaki. A többi a rendőrség dolga. Egyszerűnek tűnt a dolog, viszont veszélyes is, mivel ha nem sikerül elkapni őket, akkor nekem végem, viszont meg kellett tennem Lauriért és értem. Bill és Tom nem tudhattak meg semmit erről az egészről, így folytattuk a hazudozást. Időközben Lauri is belenyugodott a dologba, de nagyon félt. Hetekig csak erről beszéltünk, vagy ezerszer elmondták mit hogyan csináljak. Végül elérkezett az a nap, amitől sok minden függött. Egy pénteki napon került sor rá, gyönyörű volt az idő, a nap ragyogott fenn az égen, gyerekek játszottak a szabadban, mindenki boldog volt, csak én nem. Nagyon féltem az estétől, mi lesz, ha valami rosszul sül el? Billéknek azt mondtuk, hogy elmegyünk vacsorázni. Este hét órakor indultunk, Lauri azonban az első utcasarkon beszállt Flohoz és elmentek a parkba, ugyanis oda kellett mennem. Egyedül sétáltam az utcán, tudtam, hogy hamarosan felbukkannak azok az emberek, ettől nagyon féltem, de csak mentem és mentem. Már besötétedett mire a parkba értem. Senki nem volt már ott. Nem tudtam mit csináljak, ezért leültem egy padra, ott vártam, aztán hirtelen lépteket hallottam. Egyre közelebb és közelebbről hallottam, míg végül abbamaradt. Akkor megfordultam, és két ember állt ott, fekete ruhában. Tudtam, ők azok, de fogalmam sem volt, mit csináljak, a terv szerint el kellett volna futnom, de annyira féltem, hogy mozdulni sem bírtam. Az egyik felrántott a padról majd elkezdett üvölteni:
- Látod Lauri Ylönen, mit tettél? Te küldöd majd a halálba a barátnődet. – erre előrántott egy pisztolyt és az oldalamba nyomta, majd folytatta a kiabálást
- Gyere elő, tudjuk, hogy itt vagy. Esetleg azt akarod, hogy meghúzzam a ravaszt és a drága, egyetlen Elinád Paula mellé kerüljön?
- Honnan szedi maga azt, hogy itt van Lauri?
- Kislány, nem tudtok átverni, tudunk a tervetekről, a magánnyomozóról és a rendőrökről is. Most pedig Lauri bújj elő, vagy esküszöm, lepuffantom őt. – ekkor Lauri előjött egy rendőr csoporttal együtt. Mindegyik arra a férfira célzott, amelyik elkapott, így ő páncélként használt engem.
- Engedd őt el, ez nem rá tartozik, intézzük el hárman. kiabálta Lauri
- Miért is engedném el? Inkább elküldöm Paula mellé. – mondta magabiztosan, aztán még erősebben az oldalamba nyomta a fegyvert. Franz, aki elkapott elkezdett hátrálni.
- Ha megbocsátasz, most távozunk, bár olyan jó látni a szenvedésedet. – mondta gúnyosan, majd Martinnal elkezdtek hangosan nevetni.
- Azonnal engedjétek el őt, vigyetek engem.
- Nem te kellesz, tudod jól, nekünk ő kell, hogy megtanuld, előlünk nem menekülhetsz. - mondta Martin, majd elindultunk egy kocsi felé. Lauri nem adta fel, kezdett közeledni felém, én pedig megpróbáltam kiszabadulni Franz karmai közül. Rángatóztam, ütöttem, míg végül sikerült megtalálnom a gyenge pontját, ami a hasa volt, ugyanis pár éve meglőtték és azóta sem jött rendbe. Teljes erőmből a hasba csaptam, amitől engedett a szorításból és sikerült kiszabadulnom. Elkezdtem Lauri felé rohanni, a rendőrök pedig futottak hozzánk, akkor azonban Martin előkapott egy pisztolyt és Laurira lőtt…
2011. február 9., szerda
Herzen im Sturm-3. fejezet
Sziasztok!
Meghoztam a sztori következő fejezetét, már rég kész van csak nem tettem fel, mert nem volt időm. Már a következő is majdnem kész! Jó szórakozást!
Este be kellett mennünk a stúdióba, mivel le kellett adnunk azoknak a daloknak a listáját, melyeket a koncerteken előadunk majd. Mindkét banda tizenöt-tizenöt számot játszik és öt számonként csere lesz. A duettes számról még semmit sem tudtam, csak annyit, hogy még nincs kész és Lauri velem együtt szeretné megírni. Ki is tűztük az első koncert dátumát, egészen pontosan, február 15-ére tettük, addig azonban sok dolgunk lesz még, és nekem még Lilinek is segítenem kell, Laurival is szeretnék foglalkozni. Munka után semmi kedvünk nem volt haza menni, ezért úgy döntöttünk, elmegyünk valahova szórakozni, persze nem egy nagy diszkóba, mert olyan helyekre nem mehetünk, szinte azonnal felismernének minket, így egy kis klubba mentünk, ami a város szélén volt, és ott már törzsvendégeknek számítottunk. Bementünk, leültünk egy csendesnek számító asztalhoz, és Tommal elmentünk italért. A pultnál megláttam Lilit, meg is kértem, hogy jöjjön oda hozzánk. Először nem akart belemenni, mert egy barátnőjével volt, de aztán amikor Tom is mondta neki, akkor fülig érő szájjal indult el velünk.
Ő itt Lili és az egyik barátnője- mutattam be Lilit a többieknek.
- Sziasztok, örülünk, hogy megismerhettünk titeket. – köszöntek a fiúk nekik.
- Én Hanna vagyok! – mutatkozott be Lili barátnője. Billen valami furcsát láttam, szinte le sem vette a szemét Hannáról, le is ültette maga mellé és szinte csak vele foglalkozott, úgy vettem észre, nagyon is tetszik neki a lány.
- Elina, menjünk egyet táncolni, bennem van a bugi!- húzott fel Lauri a székemről.
- Lauri, én megyek veled, de ha a lábamra lépsz, akkor megütlek.
- Milyen harcos vagy ma drágám. – elmentünk táncolni, szinte az egész éjszakát végigtáncoltuk, közben azért figyeltem, mire mennek az ikrek a csajokkal, szerencsére ők is jól szórakoztak. A nagy szórakozás közben észre sem vettük, hogy fotóznak minket, ez csak másnap reggel derült ki, amikor anya elénk rakta a napi szennylapot, aminek már szinte kibéreltük a címlapját.
- Na, ne, ezt nem hiszem el, hogy tudtak lekapni minket? – kérdeztem álmosan
- Fogalmam sincs, pedig ott még egyszer sem találtak ránk, most már a kedvenc helyünkre sem mehetünk paparazzik nélkül. – szomorkodott Bill.
- Figyeljétek a címet: „Német-finn szerelem? Elina Kaulitz és Lauri Ylönen együtt!” , igazán kitalálhattak volna, valami jobbat is. – mondtam idegesen
- Szerintem a cím a legkisebb gondunk!- ült le mellém Tom. Lauriék még semmit nem tudtak erről, mert még aludtak, így elmentem felkelteni, amint meglátta a cikket teljesen elfehéredett, elkezdett remegni. Nem tudtam mi lehet vele, ezért átrohantam Akihoz, felkeltettem, és megmondtam neki, mi történt Laurival. Aki átjött velem, és sikerült is lenyugtatnia. Lauri teljesen kiakadt a cikk miatt, szerette volna egy darabig titokban tartani a kapcsolatunkat. Ezek után megbeszéltük, hogy mindent letagadunk, ez egy darabig működött is, ám a duett és a közös koncert miatt már nem nagyon lehetett átverni az embereket, lassan mindenki a médiának hitt, pedig mi tagadtuk és tagadtuk. Egy este Lauri azt mondta, mondani szeretne valami fontosat, ami miatt megértem, miért szeretné titokban tartani az egészet.
- Elina, figyelj, nem szeretnélek megijeszteni, de úgy érzem, el kell mondanom, miért szeretném, ha titokban maradna a kapcsolatunk! – kezdte Lauri
- Nem szeretnél megijeszteni? Mi történt, Lauri mi folyik itt?
- Egyszer régen, de tényleg már nagyon régen, láttam valamit, amit nem kellett volna, azóta állandóan üldöznek, és elvesznek tőlem mindenkit, akit szeretek. Az előző barátnőmet is elvették, nem tudom mit tettek vele, de úgy érzem, megölték.
- Úristen, ez szörnyű, de kik ezek az emberek?
- Fogalmam sincs, nem ismerem őket, és remélem, te sem fogod őket megismerni soha. Érted már miért akarok mindent titokban tartani? Féltelek, és nem akarlak elveszíteni, téged nem, azt már nem tudnám elviselni.
- Lau, nem fogsz elveszíteni, én mindig itt leszek neked. Majd szólok Davidnek, hogy vegyen fel még több testőrt mellénk, és akkor nem kaphatnak el azok az emberek. – A beszélgetés után azonnal fel is hívtam Davidet, megmondtam neki, hogy szükségem van még több testőrre, azt viszont nem mondtam el, miért kell még több. David másnap már küldte is őket, biztonságban éreztem magam, és Lauri is. Lassan eljött az első koncert ideje, nagyon izgultunk színpadra lépés előtt.
- Szerintetek sokan vannak? – kérdezte Bill izgatottan
- Bill, neked ez kérdés? – kérdezte Georg idegesen
- Jól van, csak izgulok!
-Te izgulsz, Bill már annyi koncertet adtunk együtt és még sosem volt semmi baj. – próbáltam megnyugtatni Billt.
- Igazad van! Hanna és Lili is itt lesznek?
- Persze, az első sorban, én intéztem el, legyetek büszkék rám bátyókáim. – mondtam az ikreknek, akik láthatóan boldogabbak lettek ettől a hírtől.
- Fiúk és Elina - lépett be David- azonnal kezdünk, telt ház van, Bill ti kezdtek és akkor a Komm lesz az első és a Hey du az ötödik. Utána Lauri, ti jöttök, azt tudjátok, milyen számokat adtok elő szóval nektek nem kell elmondanom megint. A duett lesz a záródal.
- Köszi, David a teltházas információt, ettől megnyugodtam!
- Elina, ne viccelődj inkább futás a színpadra!
- Igen is főnök!- ezzel elindultunk a színpad felé, Lauriék is követtek minket, mivel a színpad mögül szerették volna nézni a műsorunkat. Az első öt szám nagyon jó volt, Bill és Tom végig Hannát és Lilit figyelték, a rajongók kifejezetten energikusak voltak. Az ötödik szám után bejelentettük a The Rasmust, Lauriék feljöttek hozzánk a színpadra. A duett után Billék visszajöttek a színpadra, elbúcsúztunk a rajongóinktól és levonultunk.
- Srácok ez iszonyat jó volt! – jött elénk David mosolyogva
- Tudjuk, profik vagyunk. – mondta Tom kicsit nagyképűen
- Igen igazad van, de most induljunk haza, fáradt vagyok, aludni szeretnék. - mondtam
- Rendben, ahogy akarod! –mondta Lauri és megölelt, olyan szorosan ölelt, hogy már alig kaptam levegőt. Otthon egyből a szobám felé vettem az irányt, amint lefeküdtem el is aludtam. A koncertek gyorsan elmentek, az utolsó után Aki, Eero és Pauli visszamentek, Finnországba, Lauri viszont úgy döntött, nem akar távkapcsolatot, ezért beszélt az ikrekkel meg persze anyával, és velünk maradt Hamburgban. Már szép tavasz volt, mindenki élt boldogan, Lili és Tom összejöttek, csak úgy, mint Hanna és Bill, ezt viszont titokban tartották, nem akarták, hogy a rajongók szomorúak legyenek. Egy nap azonban olyan dolog történt, amire gondolni sem mertem volna, Ana ugyanis levelet küldött Tomnak, amiben leírt mindent Liliről. Tom azonnal szakított vele, pedig Lili elmondta a teljes igazságot, de ez nem hatotta meg a fafejű bátyámat. Ana azt is leírta, hogy én mindenről tudtam, de nem mondtam Tomnak semmit.
- Elina, miért nem mondtad el az igazat Liliről, hogy tehettél ilyet?- rontott be Tom a szobámba
- Én csak azt akartam, hogy boldog legyél!
- Köszönöm szépen! Hónapokon át hazugságban éltem, Elina tudod, mennyire nem szeretjük az újságírókat, erre te csak úgy jóindulatból beengedsz egyet az életünkbe! Mond csak, te normális vagy?
- Tom, figyelj rám! Lili nem szimatolt utánunk, hidd el! Igen, úgy gondolom, normális vagyok, segíteni akartam neked, egyszerűen boldognak akartalak látni, nem fogod fel?
- Boldognak, na persze. El kellett volna mondanod. Felfogom, tudom csak jót akartál, viszont ez nem változtat semmin, Elina, te becsaptál engem.
-Tom, ne haragudj nem akartam. Mi lesz, szakítasz Lilivel? Kérlek, Tom adj neki egy esélyt
- Nem Elina, nem adok, már szakítottam vele, és pár nap múlva elköltözik innen.
- Hova megy? Tom ne legyél ilyen, nem tudod, mit szalasztasz el!
- Amerikába költözik, jó messze tőlünk, aminek örülök, ott majd írhatja a hazugságait. – Tom kiment, én pedig nem tudtam mit tegyek. Felhívtam Lilit, de azt mondta, nem érdemes próbálkozni, így elköszöntem tőle, ki tudja, mikor látom viszont. A délutánt Laurival töltöttem, elmentünk sétálni, eljutottunk egészen a kikötőig, ott leültünk a padunkra és beszélgettünk. Elmondtam neki mi történt Tommal és Lilivel, szerencsére ő nem úgy reagált, mint a bátyám. A beszélgetés közepén Lauri hirtelen felpattant, megragadta a kezem felrántott a padról és azt mondta, hogy siessünk haza, nem tudtam miért akart olyan gyorsan haza menni, viszont láttam rajta, hogy fél valamitől.
- Lauri, Lauri lassíts már, nem bírlak követni. – mondtam lihegve
- Kicsim, haza kell mennünk.
- Miért ilyen hirtelen és gyorsan, Lauri akkor legalább hívjunk taxit.
- Elina, arra nincs időnk.
- Ezt meg hogy érted, Lauri mi történt, mitől félsz ennyire?
- Nézz csak körül, meglátod. – súgta a fülembe Lauri. Akkor láttam meg azokat az alakokat akikről Lauri mesélt nekem. Nagyon megijedtem, ugyanis nem voltak velünk testőrök, és már kezdett sötétedni is. Végül úgy döntöttünk, nem megyünk haza, mivel ahhoz át kell menni a parkon, ami veszélyes lenne, így hát elindultunk visszafelé, a közelben ugyanis volt egy hotel, reméltük, van szabad szoba. Szerencsékre egyetlen szoba volt még, igaz a legdrágább volt, de nem zavart minket, örültünk, hogy még együtt vagyunk. Elfoglaltuk a szobánkat, és hívtam is Davidet, hogy reggel korán jöjjön értünk, David belement, de csak úgy hogy elmondtuk neki az egész történetet. Reggel nagyon korán keltünk, David már várt ránk, bepattantunk az autóba és már mentünk is hazafelé. David nagyon kedves volt, megígérte, hogy segít Laurinak börtönbe juttatni azokat az embereket, és semmit nem mond Billéknek.
Meghoztam a sztori következő fejezetét, már rég kész van csak nem tettem fel, mert nem volt időm. Már a következő is majdnem kész! Jó szórakozást!
Este be kellett mennünk a stúdióba, mivel le kellett adnunk azoknak a daloknak a listáját, melyeket a koncerteken előadunk majd. Mindkét banda tizenöt-tizenöt számot játszik és öt számonként csere lesz. A duettes számról még semmit sem tudtam, csak annyit, hogy még nincs kész és Lauri velem együtt szeretné megírni. Ki is tűztük az első koncert dátumát, egészen pontosan, február 15-ére tettük, addig azonban sok dolgunk lesz még, és nekem még Lilinek is segítenem kell, Laurival is szeretnék foglalkozni. Munka után semmi kedvünk nem volt haza menni, ezért úgy döntöttünk, elmegyünk valahova szórakozni, persze nem egy nagy diszkóba, mert olyan helyekre nem mehetünk, szinte azonnal felismernének minket, így egy kis klubba mentünk, ami a város szélén volt, és ott már törzsvendégeknek számítottunk. Bementünk, leültünk egy csendesnek számító asztalhoz, és Tommal elmentünk italért. A pultnál megláttam Lilit, meg is kértem, hogy jöjjön oda hozzánk. Először nem akart belemenni, mert egy barátnőjével volt, de aztán amikor Tom is mondta neki, akkor fülig érő szájjal indult el velünk.
Ő itt Lili és az egyik barátnője- mutattam be Lilit a többieknek.
- Sziasztok, örülünk, hogy megismerhettünk titeket. – köszöntek a fiúk nekik.
- Én Hanna vagyok! – mutatkozott be Lili barátnője. Billen valami furcsát láttam, szinte le sem vette a szemét Hannáról, le is ültette maga mellé és szinte csak vele foglalkozott, úgy vettem észre, nagyon is tetszik neki a lány.
- Elina, menjünk egyet táncolni, bennem van a bugi!- húzott fel Lauri a székemről.
- Lauri, én megyek veled, de ha a lábamra lépsz, akkor megütlek.
- Milyen harcos vagy ma drágám. – elmentünk táncolni, szinte az egész éjszakát végigtáncoltuk, közben azért figyeltem, mire mennek az ikrek a csajokkal, szerencsére ők is jól szórakoztak. A nagy szórakozás közben észre sem vettük, hogy fotóznak minket, ez csak másnap reggel derült ki, amikor anya elénk rakta a napi szennylapot, aminek már szinte kibéreltük a címlapját.
- Na, ne, ezt nem hiszem el, hogy tudtak lekapni minket? – kérdeztem álmosan
- Fogalmam sincs, pedig ott még egyszer sem találtak ránk, most már a kedvenc helyünkre sem mehetünk paparazzik nélkül. – szomorkodott Bill.
- Figyeljétek a címet: „Német-finn szerelem? Elina Kaulitz és Lauri Ylönen együtt!” , igazán kitalálhattak volna, valami jobbat is. – mondtam idegesen
- Szerintem a cím a legkisebb gondunk!- ült le mellém Tom. Lauriék még semmit nem tudtak erről, mert még aludtak, így elmentem felkelteni, amint meglátta a cikket teljesen elfehéredett, elkezdett remegni. Nem tudtam mi lehet vele, ezért átrohantam Akihoz, felkeltettem, és megmondtam neki, mi történt Laurival. Aki átjött velem, és sikerült is lenyugtatnia. Lauri teljesen kiakadt a cikk miatt, szerette volna egy darabig titokban tartani a kapcsolatunkat. Ezek után megbeszéltük, hogy mindent letagadunk, ez egy darabig működött is, ám a duett és a közös koncert miatt már nem nagyon lehetett átverni az embereket, lassan mindenki a médiának hitt, pedig mi tagadtuk és tagadtuk. Egy este Lauri azt mondta, mondani szeretne valami fontosat, ami miatt megértem, miért szeretné titokban tartani az egészet.
- Elina, figyelj, nem szeretnélek megijeszteni, de úgy érzem, el kell mondanom, miért szeretném, ha titokban maradna a kapcsolatunk! – kezdte Lauri
- Nem szeretnél megijeszteni? Mi történt, Lauri mi folyik itt?
- Egyszer régen, de tényleg már nagyon régen, láttam valamit, amit nem kellett volna, azóta állandóan üldöznek, és elvesznek tőlem mindenkit, akit szeretek. Az előző barátnőmet is elvették, nem tudom mit tettek vele, de úgy érzem, megölték.
- Úristen, ez szörnyű, de kik ezek az emberek?
- Fogalmam sincs, nem ismerem őket, és remélem, te sem fogod őket megismerni soha. Érted már miért akarok mindent titokban tartani? Féltelek, és nem akarlak elveszíteni, téged nem, azt már nem tudnám elviselni.
- Lau, nem fogsz elveszíteni, én mindig itt leszek neked. Majd szólok Davidnek, hogy vegyen fel még több testőrt mellénk, és akkor nem kaphatnak el azok az emberek. – A beszélgetés után azonnal fel is hívtam Davidet, megmondtam neki, hogy szükségem van még több testőrre, azt viszont nem mondtam el, miért kell még több. David másnap már küldte is őket, biztonságban éreztem magam, és Lauri is. Lassan eljött az első koncert ideje, nagyon izgultunk színpadra lépés előtt.
- Szerintetek sokan vannak? – kérdezte Bill izgatottan
- Bill, neked ez kérdés? – kérdezte Georg idegesen
- Jól van, csak izgulok!
-Te izgulsz, Bill már annyi koncertet adtunk együtt és még sosem volt semmi baj. – próbáltam megnyugtatni Billt.
- Igazad van! Hanna és Lili is itt lesznek?
- Persze, az első sorban, én intéztem el, legyetek büszkék rám bátyókáim. – mondtam az ikreknek, akik láthatóan boldogabbak lettek ettől a hírtől.
- Fiúk és Elina - lépett be David- azonnal kezdünk, telt ház van, Bill ti kezdtek és akkor a Komm lesz az első és a Hey du az ötödik. Utána Lauri, ti jöttök, azt tudjátok, milyen számokat adtok elő szóval nektek nem kell elmondanom megint. A duett lesz a záródal.
- Köszi, David a teltházas információt, ettől megnyugodtam!
- Elina, ne viccelődj inkább futás a színpadra!
- Igen is főnök!- ezzel elindultunk a színpad felé, Lauriék is követtek minket, mivel a színpad mögül szerették volna nézni a műsorunkat. Az első öt szám nagyon jó volt, Bill és Tom végig Hannát és Lilit figyelték, a rajongók kifejezetten energikusak voltak. Az ötödik szám után bejelentettük a The Rasmust, Lauriék feljöttek hozzánk a színpadra. A duett után Billék visszajöttek a színpadra, elbúcsúztunk a rajongóinktól és levonultunk.
- Srácok ez iszonyat jó volt! – jött elénk David mosolyogva
- Tudjuk, profik vagyunk. – mondta Tom kicsit nagyképűen
- Igen igazad van, de most induljunk haza, fáradt vagyok, aludni szeretnék. - mondtam
- Rendben, ahogy akarod! –mondta Lauri és megölelt, olyan szorosan ölelt, hogy már alig kaptam levegőt. Otthon egyből a szobám felé vettem az irányt, amint lefeküdtem el is aludtam. A koncertek gyorsan elmentek, az utolsó után Aki, Eero és Pauli visszamentek, Finnországba, Lauri viszont úgy döntött, nem akar távkapcsolatot, ezért beszélt az ikrekkel meg persze anyával, és velünk maradt Hamburgban. Már szép tavasz volt, mindenki élt boldogan, Lili és Tom összejöttek, csak úgy, mint Hanna és Bill, ezt viszont titokban tartották, nem akarták, hogy a rajongók szomorúak legyenek. Egy nap azonban olyan dolog történt, amire gondolni sem mertem volna, Ana ugyanis levelet küldött Tomnak, amiben leírt mindent Liliről. Tom azonnal szakított vele, pedig Lili elmondta a teljes igazságot, de ez nem hatotta meg a fafejű bátyámat. Ana azt is leírta, hogy én mindenről tudtam, de nem mondtam Tomnak semmit.
- Elina, miért nem mondtad el az igazat Liliről, hogy tehettél ilyet?- rontott be Tom a szobámba
- Én csak azt akartam, hogy boldog legyél!
- Köszönöm szépen! Hónapokon át hazugságban éltem, Elina tudod, mennyire nem szeretjük az újságírókat, erre te csak úgy jóindulatból beengedsz egyet az életünkbe! Mond csak, te normális vagy?
- Tom, figyelj rám! Lili nem szimatolt utánunk, hidd el! Igen, úgy gondolom, normális vagyok, segíteni akartam neked, egyszerűen boldognak akartalak látni, nem fogod fel?
- Boldognak, na persze. El kellett volna mondanod. Felfogom, tudom csak jót akartál, viszont ez nem változtat semmin, Elina, te becsaptál engem.
-Tom, ne haragudj nem akartam. Mi lesz, szakítasz Lilivel? Kérlek, Tom adj neki egy esélyt
- Nem Elina, nem adok, már szakítottam vele, és pár nap múlva elköltözik innen.
- Hova megy? Tom ne legyél ilyen, nem tudod, mit szalasztasz el!
- Amerikába költözik, jó messze tőlünk, aminek örülök, ott majd írhatja a hazugságait. – Tom kiment, én pedig nem tudtam mit tegyek. Felhívtam Lilit, de azt mondta, nem érdemes próbálkozni, így elköszöntem tőle, ki tudja, mikor látom viszont. A délutánt Laurival töltöttem, elmentünk sétálni, eljutottunk egészen a kikötőig, ott leültünk a padunkra és beszélgettünk. Elmondtam neki mi történt Tommal és Lilivel, szerencsére ő nem úgy reagált, mint a bátyám. A beszélgetés közepén Lauri hirtelen felpattant, megragadta a kezem felrántott a padról és azt mondta, hogy siessünk haza, nem tudtam miért akart olyan gyorsan haza menni, viszont láttam rajta, hogy fél valamitől.
- Lauri, Lauri lassíts már, nem bírlak követni. – mondtam lihegve
- Kicsim, haza kell mennünk.
- Miért ilyen hirtelen és gyorsan, Lauri akkor legalább hívjunk taxit.
- Elina, arra nincs időnk.
- Ezt meg hogy érted, Lauri mi történt, mitől félsz ennyire?
- Nézz csak körül, meglátod. – súgta a fülembe Lauri. Akkor láttam meg azokat az alakokat akikről Lauri mesélt nekem. Nagyon megijedtem, ugyanis nem voltak velünk testőrök, és már kezdett sötétedni is. Végül úgy döntöttünk, nem megyünk haza, mivel ahhoz át kell menni a parkon, ami veszélyes lenne, így hát elindultunk visszafelé, a közelben ugyanis volt egy hotel, reméltük, van szabad szoba. Szerencsékre egyetlen szoba volt még, igaz a legdrágább volt, de nem zavart minket, örültünk, hogy még együtt vagyunk. Elfoglaltuk a szobánkat, és hívtam is Davidet, hogy reggel korán jöjjön értünk, David belement, de csak úgy hogy elmondtuk neki az egész történetet. Reggel nagyon korán keltünk, David már várt ránk, bepattantunk az autóba és már mentünk is hazafelé. David nagyon kedves volt, megígérte, hogy segít Laurinak börtönbe juttatni azokat az embereket, és semmit nem mond Billéknek.
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)