TH gitárosaként szép az élet-3. fejezet

Sziasztok!

Ez picit hosszabb lett, de eddig ez a legjobb fejezet!
Jó szórakozást!

Az idő gyorsan elment,mivel Georg és David az egészet elhülyéskedték.Elina,Kata,Én
és Bill már fogtuk a fejünket annyira fárasztóak voltak.Gusti amint szóhoz jutott tanácsolta,hogy menjünk el az országból,mert valami kiállítás van amit nem minden nap lát az ember.Viszont Elinát és Katát sem láthatjuk minden nap,így amíg ők azon a kiállításon vannak mi a lányokkal maradunk.
-Oké,akkor majd hívunk titeket,csajok ti meg vigyázzatok légyszi erre a két baromra-húzta oda magához David egy ölelésre Elinát.
-Meg lehet próbálni,de nem ígérek nagyon semmit,lehet engem kell majd megvédeni a rajongóktól-igazította meg a haját.
-Azt azért reméljük nem kell-Bill fogta a lányt és elhúzta valamerre.Na,ez már tényleg akar valamit tőle,csak tudnám nekem miért nem mondja el.Az öcsém néha túl büszke mint amennyire kellene,vagy talán csak hibbant?
Ez elment..hm mindegy.Mi mentünk byebye-intett Georg.
-Sziasztok.És jó szórakozást-integetett utánuk Kata. Nekem nem volt szándékomba integetni mint egy jó gyerek inkább lettem volna kíváncsi arra,hogy a lány tényleg eljön-e velem vacsorázni.
-Kata, nincs kedved este valahova eljönni?-nyitottam ki a kocsim ajtaját előtte.Billék már rég elhúzhattak,valószínűleg visszamentek a szállodába.
-Hát,tudod a sok hülye fotós. Nem akarom hogy bajba keveredj emiatt.Tudod mi lenne ha megint meglátnának valakivel.
-Most arra a szőke libára céloztál?-álltam meg mert piros lett a lámpa.
-Igen,rá.Most képzeld el, itt mellettem és bámul minket ez a csaj,gondolom fan.Mi lenne akkor ha elmennék valahova? Ez teljesen képtelen ötlet,hacsak nem akarod a rajongóidat megtanítani röpülni.
-Jól van megértettem-adtam gázt,az autó meglódult,mégis valahogy most más volt.-Ezt egyszerűbben is ellehetett volna intézni,példának okáért egy nemmel!
Kata ezek után már nem beszélt,én sem nagyon.
Szóval a csajnál nincs esélyem,szar nekem,egyszer szeretek bele valakibe és tessék.Mondtam én,ilyenre nem érdemes az időt pazarolni,ráadásul legalább maradhatok aki voltam.Nem is érdekelt annyira,hülye voltam,hogy megkérdeztem.
-Tom,én nem akartalak megbántani.De nem is akarom,hogy miattam valami gubanc legyen.Mindenki téged támadna ha csak egy fan is meghalni.És te nem is tehetnél semmiről.
Tudod nagyon jól;én a legnagyobb örömmel elmentem volna veled!Kérlek,csak ezt értsd meg.
-Én megértem,de akkor is.Ez így már nem fair,sehova nem mehetek mert mindenhol hülye fotósok meg hisztis rajongók.Elegem van ebből az egészből.Mindenki állandóan azt mondja,hogy jaj de jó életetek van meg ilyen hülyeségek,pedig kicseszettül nem az,mert valakik mindig mindenbe keresztbe tesznek.
Soha nem csinálhatok valamit úgy,hogy utána már ne tudjon róla mindenki.
-Persze,hiszen mindenki imád.A rajongók meg csak védeni próbálnak,nehogy valami hülyeséget csinálj.
-Tudom,viszont akkor sem kellene még a házunk előtt is sátort verniük.Ha viszem ki Scottyt vagy Jimet ott vannak,ha elmegyek sétálni ott vannak.Jó nem a fürdőbe is kamerát szerelnek-csaptam rá a kormányra.Kata sajnálkozva nézett rám,viszont nem értett meg.Senki sem tudta ezt megérteni,vagy csak nagy
nagyon kevesen.Sikerült zökkenő mentesen elérni a hotelhez,akkor láttam meg Bill autóját.
-Elináék mikor jöttek el?-csodálkozott Kata.Észre sem vette,hogy Billék előbb leléptek mint mi?
-Előbb mint mi.Na gyere,az a hapsi ott erősen gyanús nekem-húztam be a hátsó ajtón.Billék már ott voltak,és elég idegesnek tűntek.
-Találkoztatok egy emberkével kék pólóban és fekete gatyában?-rontott nekem az öcsém
-Igen,kint állt amikor jöttünk-pislogtam rá értetlenkedve.-Miért?
-Valami hülye fotós,sikerült minket is majdnem lekapnia.Hál’ Isten csak majdnem,Elina időben észrevette,úgyhogy befutottunk.
-Ezt mondtam-keseregtem-utálom az ilyeneket.Rohadjon el az összes!
-Hát ja,nem tudom mit képzelnek az ilyenek magukról-rázta a fejét Bill is.
-Hát szerintem csak pénzt látnak bennetek-gondolkodott el Elina.-Tudjátok,minél pikánsabb kép készül,annál több zsé jön be nekik.Egyébként hol voltatok ti eddig?
-Megvártuk míg elmennek Gustavék.Utána meg már egy csomószor piros lett a lámpa meg valami baleset is volt.Ugye,Kata?
-Hm?-nézett fel.-Bocsi nem figyeltem,mit mondtál?
-Mondom,egy csomószor piros volt meg valami baleset is volt.
-Ja,igen-válaszolta röviden.Valami baj lehetett,de hogy kérdezzem meg tőle?Nem is nagyon ismerem,lehet el sem mondaná nekem.Talán mondanom kellene Elinának,de akkor meg megmondja,hogy ne üssem bele a dolgaiba az orrom.
-Kata,gyere egy picit,kérdezni akarok valamit-húzta el tőlünk Elina a lányt.Ezek szerint ő is észre vette,hogy valami bibi van.
-Mit csináltál már megint?-fordult felém Bill.
-Mi van?Hogyhogy mit csináltam?És már megint,Bill nem értelek,miről beszélsz?-hunyorítottam rá.
-A csaj nem a semmiért ilyen.Mit mondtál neki?-követelte tőlem az ikrem.
-Én csak megkérdeztem nem-e jönne el velem valahova.És erre elkezdett magyarázkodni.De semmit nem mondtam neki!Érthető?
-Te idióta!-kiáltott Bill mire mindenkit minket kezdett el bámulni,így csendesebben kezdett el beszélni.-Nemrég halt meg a pasija,te vadbarom,hogy jöhetsz most neki ilyenekkel?
-Én vagyok az idióta?Nem is tudtam róla,te gyökér.Mert mindig okos vagy de nekem soha nem mondod el.
Mégis honnan a fenéből tudtam volna?!Aszond meg,talán megszüljem vagy már gondolat olvasó is legyek?
-Talán egy kicsit jobban oda kellene a másikra figyelni és akkor nem lenne ez!-ripakodott rám.
-Hülye gyerek,mégis hogy figyeljek rá ha egész nap ez megy: „jaj Elina olyan aranyos,jaj Elina olyan kedves,jaj Elina istenem de édes”.Állandóan,soha nem lehetne RÓLAM beszélni,csak rólad mert most te vagy a szerelmes.
-Ne legyél már ilyen gyerekes,úgy csinálsz mint egy öt éves aki nem tudja elfogadni,hogy nem róla szól a világ.
-Kössz!De most tényleg…ennyit arról hogy milyenek az ikrek…
-Tom én nem úgy..-mentegetőzött Bill.
-Dehogyis nem-fordultam el tőle.Megint mi van,hát a szokásos.Azt mondta mindent meg lehet vele beszélni erre tessék.Egyszer akarok neki beszélni az érzéseimről,az ilyen komoly érzésekről és akkor is én vagyok az idióta bunkó.Minek is kell azt adni,hogy mi mindig megértjük egymást,nem is így van.Vagyis így,de nem mindig,mostanában egyre többször vannak nagyobb balhéink.
-Tom,valami baj van?-fogta meg a kezem Kata.Láttam rajta,hogy csak nemrég hagyta abba a sírást.
-Persze,nem kell törődni velem-mentem ki.A fotós még mindig ott szobrozott,én pedig késztetést éreztem arra,hogy bevigyek neki egyet.
-Hagyd úgy hülye ahogy van-hallottam a hátam mögül Bill hangját,meg sem hallottam,hogy kijött utánam.-Figyelj én tényleg nem úgy gondoltam és nem is akartam neked azt mondani,csak annyira szar érzés amikor minden a te válladon van.
-Ez most nagyon értelmes.Nem is függ azzal össze,hogy leordítottál-tiltakoztam.
-Aj,nem igaz,hogy nem érted.Persze,hogy nem mondtam meg.Mindent nekem mondanak el és még azt várod emlékezzek mindenre?
-Nem várom el-duzzogtam még mindig-csak azt akarom,hogy néha hallgass meg és mindig ez legyen.Utálom,hogy örökösen csak veszekedünk.
-Tudom,tényleg sajnálom.De azért próbálj kissé megértőbb lenni velem szemben is.
-Én próbálok,Bill én tényleg próbálok.Mégis,olyan szar,hogy semmit sem csinálhatunk.
-Eléggé,mindegy.Akkor ugye nem haragszol?
-Nem,de többet ilyen ne legyen-mélyítettem el a hangom,mint valami tanár.
-Oké,Herr tanár bá’-állt vigyázba Bill.Jót röhögtünk rajta,amikor észrevettük,hogy a firkász fényképez és ír.Gondolom azt írta,amit mondtunk egymásnak.Kit érdekel,az a lényeg,hogy megint minden rendben és többet nem lesz ilyen.Amikor beértünk a lányok elég fancsali képet vágtak.
-Kata,izéé,hát én sajnálom amit mondtam.Nem tudtam mi történt,ha tudtam volna akkor biztosan..
-Ne törődj vele.Nem tudtad akkor meg?-mosolygott.-De így átgondolva szívesen elmennék valahova.Csak ne legyenek ott sokan,valahogy mostanában nem bírom a tömeget.Koncerten is kissé ideges voltam,amiért olyan sokan voltak körülöttem.
-Olyan helyet fogok választani,ígérem-könnyebbültem meg,mert nem haragszik.-Egyébként miért vagytok ilyen szomorúak?
-El kell mennünk-dühöngött Elina.-Anya elmegy,így a húgomra és az öcsémre nekem kell vigyázni.Majd holnap találkozunk,ha jó nektek?!
-Tökéletes-vágta rá Bill.-Előtte hívj fel,mindjárt leírom a számomat.
Bill gyorsan lefirkálta a telefon számát egy papírra,majd Elina kezébe nyomta.
-Oké,de számíts rá,hogy a legváratlanabb időben foglak hívogatni-viccelődött Elina miközben elvette a papírt.Láttam ahogy Bill kicsit megszorítja a lány ujjait.Talán vége boldog lesz,és akkor még majd azt sem fogják róla beszélni,hogy meleg.Ennek örülnék a legjobban,nagyon rossz érzés volt az ilyen képtelen vádakat végig hallgatni,vagy legtöbbször olvasni.Az ilyen emberek nem merték a képünkbe mondani ezeket,csak e-mailbe zaklattak minket,teljesen ki voltam tőlük.De aztán David elintézte a dolgokat,így ezekkel már nem kell annyiszor törődnünk.
-Mi már tényleg megyünk,anya teljesen ki lesz akadva ha nem érünk haza-nyomott Elina egy puszit az arcomra.Bill is kapott,de ő sokkal közelebb az ajkaihoz,ami után egy nagy mosoly jelent meg az arcán.
-Oké,akkor majd holnap-ölelt meg Kata.
-Jaja,és majd kitaláljuk hova menjünk-húztam közelebb magamhoz.Nem ellenkezett,engedte,hogy testünk teljesen összeérjen.Úgy éreztem kezdek teljesen belehabarodni a lányba.Igaz,nem akartam barátnőt,mégis Kata más volt mint a többi lány akikkel eddig találkoztam.Lehet ő lesz az a bizonyos nagy Ő.
-Jó éjt-fordult el Elina.
-Nektek is-Bill már indult is a szobája felé.Én hasonlóan,alig vártam már,hogy a fárasztó koncert után aludjak egy nagyot.Az öcsém igaz azóta nem lett rosszul,de még nagyon el volt fehéredve.Ha alszik egyet talán rendbe jön,gondoltam miközben kinyitottam az ajtót.Gyorsan átöltöztem és már bújtam is be az ágyba.Igaz nem volt valami kényelmes,azonban annyira álmos voltam, hogy még ez sem érdekelt.Az álom most könnyen rám talált.És ezúttal semmi hülyeséget nem álmodtam.
-Tom kelj fel-rázogatott valaki.
-Hagyjál,most jöttem csak haza-morogtam öntudatlanul.
-Most hát.Gyerünk kelj fel el kell mennünk-ezúttal egy nagyobb lökést kaptam.Amitől már sikerült felébrednem.
Mi az anyád van?-pislogtam álmosan ikremre.
-Elina hívott,egy órád van,szed össze magad-nyomta a ruháimat a kezembe.Felkeltem aztán visszahuppantam az ágyamba be a párnák közé.Olyan álmos voltam,hogy alig láttam,viszont Kata a közelembe lesz,és ez mindenképp egy nyomós érv arra,hogy felkeljek.Kimásztam a fürdőig,ahol jött egy nagyon alapos Tom Kaulitz fej csinálás.Bill is valahogy így lehetett vele,mert neki tovább tartott az egész procedúra mint nekem.Egyúttal megtalálta magának a legmegfelelőbb sálat is,ami eltakarja az arcát.
-Úgy nézel ki mint az a Osza…Osza izéé..Oszamami…Oszababi…valami Láden,az a terrorista-jegyeztem meg tesómnak.Nevetett egyet,ennek meg mi baja?Ha ilyet mondok neki akkor mindig fejbe vág,azonban most nem.Elina valamit művelt vele,aminek az én fejem örült a legjobban.Hiszen nincs többé ütögetés,meg párnával fejbe vágás,Hawaii baby.Bill kiugrált az ajtón,ahol természetesen fotósok hada fogadott minket.Még ez sem érdekelte,lehajtott fejjel futott a kocsijához.Én is elindultam az enyém felé,próbáltam finoman lökködni a fotósokat,de nem lehetett úgy így picit erősebben löktem meg őket.Ebből már értettek és engedtek menni,azonban a vakuval folyamatosan belevillantottak a szemembe.Ezt persze puszta kedvességből tették,szóval se gáz.Nekem is sikerült végül eljutnom a kocsimig,s már gázt is adtam.Elhajtottunk egy fagyizóig,ahova megbeszéltük a találkozót.Igaz nem úgy,hogy mit tudom én,a Tölgyfa utcába gyertek,hanem a második lámpánál forduljunk jobbra ott menjünk egyenesen és már ott is vagyunk.Nem értettem akkor miért jöttünk autóval?
Na,mindegy,minden probléma nélkül megérkeztünk-és még el sem tévedtünk!A két lány már a bejárat előtt állt,amikor észre vettek minket abba hagyták a beszélgetést.Bill ahogy talált egy helyet leparkolt,mögé én is.
-Sziasztok-futott egyszerre Elina felé,hogy egy puszit nyomhasson a lány arcára.-De csinosak vagyunk.
-Köszi-hajolt oda Kata is egy pusziért.Billnek igaza volt,a két lány csodásan festett
könnyed nyári szoknyákban.
-Sexy hexy-fogtam meg Kata derekát.Nevetett aztán lábujjhegyre állt,hogy nekem is adjon egy puszit.Én azonban ravaszul meg akartam előzni,aminek a következménye az lett,hogy sikerült az ajkaira adtam egyet.Még szerencse,hogy ikrem Elinával volt elfoglalva,az utcán meg akkor senki sem járt.A lány kissé elpirult,viszont nem szólt semmit.Leült egy székre,én meg mellé,amíg
Billék meg nem hozták a fagyikat,addig meg sem szólalt.Mivel ezt nem direkt tettem,én sem tudtam mit lenne helyes mondani.Még egy „bocs” is hülyén hangzott volna,valószínűleg azt hiszi,hogy direkt csináltam.
-Tessék-tette le elénk a két kelyhet Elina.-Remélem mindenkinek a kedvencét sikerült venni.
-Persze,tökéletes-vettem a kezembe máris a kanalat.Bill és a két lány jól elbeszélgettek,míg én nem szólaltam meg.Azon a kis puszin járt az eszem,nem is tudom,mintha éreztem volna akkor valamit.Amikor megcsókoltam más lányokat,semmi érzés nem volt benne,mert tudtam,hogy ez egy játék holnap úgyis más lesz helyette.Amikor viszont Katának adtam a szájára egy puszit,olyan vágy fogott el mint még soha.
-Tom megkostólhatom a fagyid,ilyet még nem ettem?-nézett rám félénken Kata.
Természetesen,mondd ááá-púpoztam egy kis adag fagylaltot a kanálra.
A lány kinyitotta a száját én pedig a szájába adtam a fagyit.Jót nevettünk ezen,azonban a következő percbe már el is szállt ez a jó kedv.Egy fotós állt önelégülten előttünk,Bill azonnal felugrott,hogy megmentse a helyzetet.
-Legyen szíves ne legyen ennyire bunkó-próbálkozott először így Bill.
-Ez nekem pénz,nem érdekel,hogy ti mit akartok-felelte vissza nagyképűen.
-Akkor vér fog tapadni a kezéhez!Ha ez a cikk megjelenik több ezer fan lesz öngyilkos-érvelt tovább.A fotós itt egy kicsit elgondolkodott,majd sóhajtott egyet.Tudtam nem adja fel ilyen könnyen.
-Mennyit adsz a képekért?-húzta fel a szemöldökét.
-Ötszáz eurót-vágta rá az énekes.
-Ezer és akkor nem lesz cikk-alkudozott a firkász.
-Rendben-Bill elővette a pénztárcáját,még jó,hogy enélkül soha nem meg
megy sehova.
-Tom,nálam csak ötszáz van nálad mennyi van?
-Nálam is pont annyi-adtam a kezébe,amit utána a firkász kezébe nyomott.A férfi valamit nyomkodott a gépen aztán elment.Elina kissé idegesen pislogott utána,Kata pedig folyamatosan bocsánatot kért.
-Nem csináltál semmit-fogtam meg a vállát.
-Ha nem mondtam volna hogy meg akarom kostólni a fagyid nem keltettük volna fel a hapsinak a figyelmét.
-Hülyeség,ha csak itt ültünk volna akkor is ez lett volna-nyugtatta Bill is.Kata nem akart megnyugodni,hiába mondtuk neki,hogy nincs semmi probléma.
-Nyugi Kata,neked nem lesz ebből problémád-jegyezte meg Elina aki időközben nagyon csendes lett.Nem tudtam miért mondja ezt: „neked nem lesz ebből problémád”.Miért neki lesz?Talán a fotós ismeri a lányt?
-Na mondtam én-morogta az orra alatt.Értetlenül néztünk rá,mire ő csak a közeledő alakra mutatott.Egy középkorú férfi tartott felénk,határozott léptei voltak,és mérges tekintete,nagyon mérges tekintete.
-Ez mégis mit jelentsen Elina Richter?-kiabálta.-Leállsz két ilyen sztárocskákkal?Kata veled még külön beszédem lesz!Mégis meddig akartál az orromnál fogva vezetni?Hogy tehetted ezt? Nekik nem kellesz,nem az ő világukba tartozol…
-Uram ez nem igaz,én nagyon is kedvelem Elinát!-állt ki a lány mellett Bill.
A férfi ettől csak mérgesebb lett.
-A lányomat hagyd békén Bill Kaulitz!Menj és játszd meg a szépséges sminkelt kisfiút!Egy ilyen lány nem lesz a tiéd,érted?
-Nem,nem értem.Miért ne lehetne?Attól mert híresek vagyok?És?Attól még ember is,és tudok szeretni. Jogom van szerelmesnek lenni akkor és abba akiben akarok.
-Hogy az a…-kezdett rá megint a férfi amikor egy nő megfogta a kezét.
-Philip ne tedd.Ne hozz ekkora szégyent a lányunkra,ennél nagyobbat már ne-mondta haragosan a nő.
-De Emilia hülyét csinálnak belőle-nézett rá a feleségére.
-Nem fognak,és most menj,két hétig el kell menned-kacsintott ránk Emilia.-Ha nem sietsz elkésel.
Igaz is-helyeselt a férfi.-Mindjárt indulnak,de ne hidd Elina,hogy ezzel vége otthon még számolunk.
-Menj már-tolta el a nő a férjét.Philip zsörtölődve elindult,egy utolsó gyilkos tekintetett lövellt felénk,majd beszállt az autóba és elhajtott.
-Bill,Tom nagyon sajnálom amit a férjem mondott.Ne vegyétek komolyan,nagyon félti a lányunkat.
-Mi kérünk elnézést Frau Richter amiért a lányát ilyen helyzetbe hoztuk-kért bocsánatott Bill.-Egyébként foglaljon helyet,magának is veszünk egy fagylaltot.Elina te meg ne legyél ennyire elfehéredve.
-Most figyelj,hogy pörög-súgtam oda Katának.A lány halkan kuncogott és rám nézett.Tudtam,hogy ő is fél Philip Richter miatt.A testvérem közben előkerített még egy kelyhet amit Emilia Richter elé tett le.
-Köszönöm.Eli tegnap azt mondta,szeretne titeket meghívni hozzánk.Szerintem gyertek át,az a hotel nem nagyon jó.Sőt,nagyon rossz mi eleinte ott laktunk.Úgyhogy szedjétek össze a cuccaitok és gyertek-karolta át a lánya vállát.
-Örömmel megyünk-lelkendezett Bill.Szerintem már tervezgette mit fognak csinálni Elinával.
A fagyizás után mindenki a szállodához ment és megvárták míg mi összepakolunk és
kijelentkezünk.Frau Richter mutatta merre kell mennünk,így megint csak nem tudtunk eltévedni.Nagyon meglepődtem amikor Budapest egy zöldövezetes részéhez értünk.Kata mellettem ült,elég idegesnek tűnt.
-A szüleid miatt vagy ilyen?-kérdeztem amikor már nem bírtam magammal.
-Nem,ők nincsenek itthon.Herr Richter miatt,nagyon ki tud akadni.Eddig még egyszer sem verte meg Elinát,de most nagyon mérges lett.
Elina már ki van akadva,amit meg is tudok érteni.Mindenkitől félti,egy fiúval sem találkozhat,csak akiket az apja szemelt ki enki.
-Ez teljesen olyan mint egy börtönbe-lassítottam le,mert egy gödör volt az út közepén.
-Én is ezt mondom én is,Emilia azt mondta nem csodálkozna ha egyszer Elina lelépne.Szereti a férjét,de ez már sok.A kis tesóival is sokat veszekedik,őket úgyis megismered.A srác,Lukas,tizenhat,jó fej,de mostanában mindig a lányok körül jár az eszem.A kiscsaj,Stella,tizennégy,ő is kedves meg minden,őt viszont csak akkor látod ha az anyjának kell valami.
-Miért hol szokott lenni?-kíváncsiskodtam.
-Hát így mindenfele,barátoknál,van amikor csak fent van a szobájába és gitározik,meg dalokat ír..
-Óh,értem-álltam meg.Egy nagy,elegáns ház előtt parkoltunk le,Emilia egy golden retrievert próbált arréb hessegetni,hogy be utdjunk menni.
-Goldi menj arrébb-próbálkozott Elina is,több sikerrel mint az édesanyja.A kutya elügetett,nem törődött velünk.Billel a nyomomba besiettem a házba ahova Emilia invitált minket.A ház belülről még szebb volt,igazi német családi ház-nem számít ezek szerInt,hogy Magyarországon laknak.A lépcsőn egy srác futott le,fekete haja fel volt zselézve.
-Lukas,állj meg-szólt neki az anyja.
-Mit csináltam már megint?-fordult vissza szemeit forgatva.
-Semmit,de talán be kellene mutatkozni.
-Helló,Lukas vagyok-intett felénk.Aztán újra az anyja felé fordult.-Mehetek már?
-Mehetsz,bocs mindig ilyen-mentegetőzött Frau Richter.-Stellaaaaa
-Mi van?-kiabálta le a lány.
-Gyere le egy kicsit-állt a lépcső aljára a nő.
-Öt perc és megyek,öltözök elmegyek Emiékkel sétálni.
-Siess-sürgette finoman az anyja.Hamarosan már a Richter csald utolsó tagját is megismerhettük.Először nem tudtam eldönteni:hasonlít Elinára avagy nem?Végül úgy döntöttem,hogy egy picit.
-Óh,még hallotok-viccelődött.
-Kösz Stella-öltötte ki húgára Elina a nyelvét.
-Kata ti meg csak halkan mert én aludni akarok éjjel-húzott el mellettünk.A lány fejbe akarta vágni,azonban Stella gyorsabb volt.Gyorsan kifutott az ajtón,az ablakból láttuk,ahogy egy csapat fiatal felé siet.
-Előbb utóbb rossz irányba fogják vinni-ingatta a fejét Frau Richter.Elina nem szólt semmit,csak felcipelte a cuccainkat,nem engedte,hogy Bill utána menjen,vagy segítsen neki.-Hagyd,Philip most eléggé mély nyomott hagyott rajta.szerintem szégyenli magát amiatt amit neked mondott.Pedig szegénykém nem tudhatott róla.
-De hogy tudta meg Herr Richter hogy mi együtt vagyunk?
-Bill,hát nem vetted észre?Mi az utca másik oldalán voltunk,a fotós ismert minket.Odament Philiphez és megmutatta neki a képeket,amik szerintem nem is voltak botrányosak,viszont mondtam már a férjem utálja ha van valaki Elina közelében.Katát is csak nagyon nehezen fogadta el.Mindenesetre most két hétig nem lesz itthon,szóval addig itt lehettek-mosolygott ránk kedvesen a nő.Túlságosan is bátor volt,ha Philip megtudja,hogy mi itt vagyunk,biztosan nem lesz jó vége.És ahogy vártam tényleg nem lett az,a negyedik napunkat töltöttük a Richter családnál,amikor Philip hirtelen betoppant.
Elina és Bill pont akkor napoztak az udvaron,szóval nem kérdés kiket látott meg először.Mivel az öcsém kijelentette,hogy nem érdekli a férfi,bátran nézett felé.
-Ezt nem hiszem el-őrjöngött-elmegyek itthonról és te máris idehozod őket?Jó,hogy nem ide költöznek!Elina komolyan mondom,ennél nagyobb csalódást nem is okozhattál volna.
-Hagyj már békén!Tizennyolc vagyok és még mindig apám mondja meg milyen pasikkal kell járnom és mit csináljak.Na ne,te nem vagy normális.Szeretlek apa,de ez már nem bírom,miért kellene megfelelnem neked-kiabálta Elina.-Elegem van belőled érted?Elegem,rohadtul elegem.Tönkre teszed az egész életemet basszus és még te vagy felháborodva!Te beszélsz úgy mintha valami szörnyűséget követtem el,csak azért
mert megszerettem valakit?!Ezt mégis hogy gondolod?Oké,ha féltesz,még az is oké,hogy nem akarod,hogy mindenkivel összeálljak,viszont az már nem oké,hogy ennyire nem hagysz békén.Bill tisztességes srác,keményen kivívta magának az emberek tiszteletét és szeretetét.Nem hiába imádja mindenki,nem szokott senkinek sem csalódást okozni,úgy mint te.
-Hogy mersz velem így beszélni?-emelte fel a kezét,azonban egy pofon sem csattant el.A férfi lassan leeresztette a karját,majd rekedtes hangon megszólalt.-A két gyerek most azonnal menjen el,te pedig menj fel a szobádba és ne is lássalak.Ne reméld,hogy láthatod őket,és kérem a telefonod.
-Mi van?Rájöttél,hogy bármikor elmehetek.Egy nagykorúval beszélsz,és nem egy gyerekkel. Nem fogom azt csinálni amit mondasz,Billék meg nem mennek el.
-Dehogyis nem-ragadta meg a lánya karját,elvette tőle a telefont és felcibálta a szobájába.Amikor lejött-jóval később-elénk dobta a bőröndjeinket.
Emilián láttam milyen mérges,de nem akartunk több veszekedés így megköszöntük a vendéglátást a nőnek és távoztunk.Anyát én hívtam fel,bölcsen elhallgattam előtte miért megyünk haza.Mivel tudtam Bill milyen mérges én mentem elől,ez képes és még egyszer balesetet szenved.Próbáltam lassan hajtani,azonban valahogy nem ment.Mérges voltam,Philipre mert el kellett mennünk minden ok nélkül,mert ekkora fájdalmat okozott az öcsémnek és mert miatta nem lehetek Katával.Azért is mérges voltam ahogy Elinával bánt.A lánynak igaza van,bármikor leléphet és teljes mértékben igaza is lenne.Én valószínűleg ezt már rég meg is tettem volna,de szerintem Elinában ennél sokkal több a türelem.
A Loitscheig tartó út még soha nem tűnt ennyire hosszúnak,még akkor sem ha ez egy Magyarországtól Németországig tartó útvonal volt.A német utakon sok fan jött velünk szembe,amikor megláttak minket őrülten integettek.
Bill visszaintett,de inkább az útra figyelt.Ahogy a házunk elé hajtottunk megpillantottunk egy csomó fotóst.Anya kint állt,Gordon mögötte és valamit magyaráztak az egyik újságírónak.
-Kérem,menjenek el-próbált anya a józan eszükre hatni.
-Csak még egy kérdés,igaz,hogy az ikreknek van barátnőjük?-tolakodott még mindig egy.
-Ez teljesen badarság,a fiainknak nincs barátnőjük és most menjenek vagy hívom a rendőrséget-felelte mérgesen Gordon.Az újságírók ezen nagyon megrökönyödtek,viszont elmentek.Gyorsan beálltunk a garázsba és már mentünk is be a házba.
Bill azonnal felment a szobájában,és órákig nem jött le.
-Kisfiam jól vagy?-simogatta meg anya a vállát.
-Persze csak kell egy zsebkendő-nyúlt az egyik fiók felé,éreztem,hogy nincs jól.Anya előtt azonban nem kérdeztem rá,mert tudtam mi lett volna.Kifújta az orrát és már ment is fel én pedig követtem.A szobája ajtajában megálltam,vártam,hogy vajon beenged-e vagy sem?Bill intett mire én bementem és
lehuppantam az ágyára.Pár percet vártam,igazából én sem tudtam mit mondjak neki.
-Elina miatt vagy ilyen ugye?-tettem fel végül a kérdést.
-Igen-vallotta be röviden.-Tom,mi lesz ha most tényleg nem láthatom többé?Akkor én megőrülök!
-Figyelj,Elina okos csaj,valahogy biztosan tudtok majd beszélni.És még ott van a telefon is,emlékszel,Frau Richter megadta az övét is,ha netalántán Elinát nem tudnánk elérni.Lehet ő tudta,hogy ebből nem fog kisülni semmi jó,mondjuk ezt én is tudtam.Emilia túl bátor volt,hogy befogadott minket.
-Így van,viszont Philip egy szemét alak,soha nem fogom neki megbocsátani amiért így bánik Elinával-mérgelődött tovább Bill.Nem akartam lenyugtatni,inkább átmentem a saját szobámba és lefeküdtem az ágyra.Katának biztos nem kérték el a telefonját,ha talán felhívnám akkor megtudnám mi történt miután mi elmentünk.Ezt helyes feltevésnek véltem,tehát megkerestem a telefonom és már hívtam is a lányt.Nem kellett olyan sokat várnom mint először gondoltam.
-Igen,tessék-szólt bele halkan.
-Kata,Tom vagyok-bizonytalanodtam el,hogy ez tényleg jó ötlet volt-e.
-Tom,hál’ Isten,hogy felhívtál-sóhajtott fel a lány.
-Mi történt?-kezdtem el aggódni,ha Katát is bántotta az az idióta én…
-Velem is elkezdett ordibálni.Elina most bent van a szobájában és zokog.Ha az apja azt mondja nem láthatja többet Billt akkor tényleg úgy lesz.És engem sem akar elengedni sehova,jaj Tom,úgyfélek,nem akarom,hogy valami baj legyen,vagy esetleg titeket bántson.
-Ordibált veled?A barom!Most azonnal pakolj,küldök valakit hogy hozzon el,talán Elina is eltud jönni veled.
-Neki ez nehezen menne,az apja őrt áll a szobája előtt.De most leteszem, anyu-rakta le azonnal a telefont.Sokáig kellett gondolkodnom mire rájöttem,hogy miért szólított anyunak,a férfi biztosan akkor ment el mellette.Ezt a kivételes logikát Tom Kaulitz,de most komolyan.
Felhívtam az egyik sofőrféleségünket,aki egy kis pénz fejében elment Katáért Budapestre.
Ha a Loitschéba vezető út hosszúnak tűnt,Kata érkezése még hosszabbnak.Közöltem Billel mi van,amit talán nem kellett volna.Még jobban felidegesítette magát és csak reméltem,hogy tényleg nem fog találkozni többet Philip Richterrel.
Kata úgy éjfélkor érkezett meg.Láttam rajta milyen álmos,így inkább az egyik lenti vendégszobát kapta meg,aztán majd holnap felköltözik mellém.
Anya nagyon kedvesen fogadta és Gordon is.Én is kicsit álmos volta,mondjuk annyi vezetés után az nem olyan meglepő.Szinte bezuhantam az ágyamba,és rögtön el is aludtam.Nem álmodtam semmit,aminek örültem is,mert hülyeségeket szoktam álmodni.
-Tom kelj fel-rázott fel már megint Bill.
-Bill,már megint mi van?-húztam a fejemre a takarót.
-Ha csak ha nem akarod,hogy Katának annyi mindent elmeséljen milyen voltál öt évesen menj le-ült le az ágyra Bill.
-MI VAN?-pattantam ki azonnal.-Nee,ha még egyszer végig kell hallgatnom,hogy elmeséli amikor bemásztam a szekrénybe és a fejemre esett minden,én meghalok.
-Akkor talán meg kellene indulnod-tolt ki az ajtón.Így is tettem,lerohantam a földszintre ahol anyám nem rólam mesélt,hanem Billről.Az öcsém nem csinált olyan sok hülyeséget mint én,szóval ezért nem szóltam.Leültem Kata mellé és vártam,hogy anya befejezze.
-Remélem rólam nem esett még szó-próbálkoztam.
-Most akartam elmesélni a szekrényes-esetet,de lejöttél-játszotta a sajnálkozót anya.Ah,sikerült időben leérnem,nem kell jobban leégetnem magam mint amennyire szükséges,azaz már mindegy,biztosan mesélt el neki valamennyi történetet.
-Reggeliiiii-futottam oda az asztalhoz.Kata leült mellém,és várta hogy Bill is leérjen.Nekem az éhségem egy csapat farkaskölyökkel vetekedett,szóval nem vártam meg az öcsémet.Mire leért én arra már jól is laktam,anya mondhatom nem örült ennek annyira.
-Bill,biztos jól vagy?-fogta meg anya az öcsém elfehéredett arcát.
-Persze,kicsit fáradt vagyok ennyi az egész-mosolygott rá,én tudtam,hogy ez nem igaz.Legszívesebben megmondtam volna Gordonnak,ő mindig kitalál ilyenekre valamit.Azonban megígértem Billnek,hogy nem mondok senkinek semmit.Sóhajtozva keltem fel,és kimentem egy kicsit a friss levegőre.Scotty és Jim a kertben játszottak nem is figyeltek rám.Lehet el kellene vinni sétáltatni őket,akkor Bill is kicsit elfeledkezne Elináról.
Már álltam fel,hogy elhívjam amikor láttam,hogy már megy is fel a szobájába.Bizonytalanul rám nézett,intettem neki,hogy csak menjen.Kata kijött hozzám,de nem szólalt meg,tudtam,hogy Bill miatt aggódik.
-Rájöttél már miért ilyen nem?-karoltam át a derekát.
-Nem-rázta meg a fejét,ez a válasz nagyon meglepett.-Bill nem…nem lehet szerelmes.Az nem lehet.
-Miért ne lehetne?Ő is csak ember,beleszeretett Elinába,ez így van rendjén.Láthattad milyen voltak amikor ott voltunk még náluk.Egész nap egymás nyakán lógtak.
-Igen,de akkor is és most Philip mindent elrontott.Ez annyira nem fair!-bosszankodott tovább.
-Nem az,viszont mi sem tehetünk semmit.A telefonja az apjánál van és kétlem,hogy vissza is adja neki…
-Emilia meg túlságosan fél ahhoz,hogy segítsen nekünk-fejezte be a mondatomat.
-Akkor is csinálnunk kell valamit.Mind a kettő megbolondul,mert nem lehetnek együtt.
-Így van.De mit?Eddig még nem sokra jutottam.Ha Elina eljönne otthonról,egész biztos kitörne a háború.Ezt pedig nem akarom.
-Jogos lenne,Lukasnak már meg van a biztos helye ahova elmegy.Megmondta,hogy ő nem marad a szüleivel.Az anyja még csak csak,viszont az apja már fúh.
Csodálkozol?Kész terror amit az az idióta levág-tördeltem az ujjaim.-Hogy lehet valaki ilyen a gyerekeivel?
-Fogalmam sincs,de valamit tényleg tenni kéne-nézett rám komolyan.Ebben én is egyet értettem,mégis elfogott valami kétely,hogy ez nem fog sikerülni.
Teltek a napok,hetek és lassan már egy hónapja nem hallottunk Elináról.Kata próbálta hívni,Stellat és Lukast is,azonban még őket sem lehetett elérni.Vagyis Stellat egy fél órára el sikerült,de akkor meg nem volt otthon.Annyit megtudtunk tőle,hogy a nővére nagyon rosszul van szinte ki sem jön a szobájából.Az apjuk meg még hülyébb mint volt,ahogy ő fogalmazott.Ezt eltitkoltuk Bill elől,és mivel a nyárból még nagyon sok idő volt,Katával együtt minden erőnket bevetve kerestünk valamit,amivel tudnánk nekik segíteni.Ez azonban nem nagyon ment Stella elérése után semmi siker nem koronázta kísérleteinket.Bill egyre rosszabbul volt,úgy éreztem már egy teljesen idegennel lakok együtt.Anya előtt hiába játszotta meg magát,engem nem tudott átverni.
-Bill kérlek fejezd ezt be-könyörögtem neki egyik este amikor a szobájában voltam.Mint az elmúlt napokban csak ült és dalokat írt.Amiknek nem volt semmi dallama,vagy értelme.
-Mit?-vágta le mérgesen az egyik pólóját.
-Ezt,nem lehetsz depressziós,csak azért mert ez történik.Én megértelek,de ha ezt csinálod nem lesz jobb-kérleltem.-Valahogy megoldjuk,hogy együtt legyetek.
-De hogy?-ült le mellém.
-Nem tudom-vallottam be.-Egyenlőre várjunk,aztán ha még mindig nem jelentkezik akkor tegyünk mi valami lépést,és addig ne legyél már ilyen.Szörnyű ilyen savanyú képpel találkozni minden áldott nap!
-Rendben ígérem nem fogok ilyen lenni,vagyis majd megpróbálom-dőlt le Bill.
-Jobban teszed öcsi,és most jó éjt-mentem ki a szobájából.
-Neked is-fordult a fal felé.Lementem Katához,aki bent ült a konyhában.Látszólag nagyon féltette barátnőjét,amit meg is tudtam érteni.
-Mi lesz ha engem sem enged többet vissza?-ölelt meg.-Nekem Elina az egyetlen barátom,utálom akik a közelembe laknak.
Anyáék meg elmentek egész nyárra valami rokonhoz.
-Még jó,hogy megismertelek.Most itt ülnék és nem csinálnék semmit-öleltem még egyszer magamhoz.Elbeszélgettük az időt,s mire feleszméltünk már egy óra is elmúlt.-Szerintem menjünk aludni.
-Szerintem is,álmos lettem-ásította Kata.Azonban a tervünk nem jött össze,ugyanis Bill rohant le a lépcsőn a váratlanul is nagyobb mosollyal.
-Képzeljétek..felhívtam…és Emilia..segít…és ide jön-ugrálta körbe az asztalt Bill.
-Hé hé,lassabban és érthetőbben kérjük-állítottam le.Az ikrem leült egy székre,még mindig hatalmas vigyorral a képén,majd elkezdett mesélni.
-Szóval elgondolkodtam azon amit mondtál.És nem bírtam ki,hogy ne próbálkozzak.Felhívtam Elinat,az ő mobilján,először azt hittem Herr Richter fogja felvenni.De nem,Emilia vette fel.És oda adta Elinának,beszélhettem vele értitek,beszélhettem Vele!És azt mondta,hogy ott hagyja Budapestet.Ide akar jönni-nevetett fel Bill.-Emilia pedig segít.Persze csak nyárra jön,az apjának azt mondják,hogy egy unokatestvérhez érkezik pár hétre.
-És mi van az apjával?-kérdezte fellelkesülve Kata.
-Ő most Amerikába van egy tárgyaláson-vett ki a hűtőből egy energiaitalos üveget.
-Az anyja ugye elengedi?-fogtam még mindig Kata derekát.
-Természetesen.Azt mondta aggódik a lánya miatt,és jobbnak látja ha itt lehet velem-ivott egy kortyot Bill.
-Mikor jön?-érdeklődtem tovább.
-Azt sajnos nem tudom-szomorodott el.-Bízom benne,hogy a napokban.Azt mondta előtte nap felhív.
Biztatóan rámosolyogtam és felmentem.Ébren kell lennem amikor Elina megérkezik,látnom kell az öcsém fejét.Mint ahogy a hónap,úgy a napok is múltak,és Elina nem érkezett meg.Bill ezzel csak egyre rosszabbul lett ami a színpadon nyújtott teljesítményére is kihatott.Sokszor már felszerettem volna képelni.Aztán egy nap mégis megtörtént a csoda,Elina jelentkezett.Viszont nem Billnél hanem Katánál.
Azt mondta meglepetésnek szeretné,ezért nem Billnek szólt.Úgy gondoltuk,hogy Kata menjen ki érte a reptérre,így nem fogják a riporterek őket megtámadni.E szerint is tettünk,és mire Elina megérkezett Kata már a reptéren volt.Bill éppen orvosnál volt,a torka egyre jobban fájt,nem akart még egy cisztás esetet.Szóval mire haza ér arra Elina már fogadni fogja és akkor mindenki örülhet.
Én is boldog voltam egyrészt,mert tudtam milyen jótékony hatást fog a lány az öcsémre gyakorolni,másrészt,meg azért én is kedveltem Elinát és nem akartam,hogy valami baja legyen.
A lányok pár óra múlva megérkeztek,ugyanis a reptér nincs valami közel hozzánk.Ahogy beléptek az ajtón éreztem,hogy valami nincs rendben.Mindkettő lány arca feldúlt volt,Elinaéhoz még egy kis mérgesség is párosult.
-Történt valami?-kérdeztem rá idegesen.
-Az a hülye fotós felismert minket,jobban mondva engem-dühöngött Elina.
-És elkezdett kérdezősködni,én meg elküldtem melegebb éghajlatra.
-Ja: „menj az anyádba te buzi firkász,hogy rohadj már meg”-nevetett Kata,ő is teljesen más lett.
-Tom beszélni szeretnék veled-húzott el egy másik sarokba.Kételkedve Kata felé néztem,aki jelezte,hogy nyugodtan menjek ő addig majd csinál valamit.
-Ugye nem vagyok teher?Úgy értem nem baj ha ide jöttem?Már nem bírtam ki,látnom kellett Billt,meg már apám mellett is kezdtem megőrülni.
-Miért hiszed,hogy útban vagy?Mi ilyet soha nem mondtunk neked-húztam fel a szemöldököm.
-Tudom,csak úgy érzem.Nem akarok semmilyen problémát,mert tudom milyen fontosak nektek a rajongók.
-Szereted Billt nem?-ültem le az egyik fonott székre.
-De
-Akkor meg mi a baj?Elina ne legyél már ennyire hülye!Ha szereted ne foglalkozz a fanjainkkal.
Azok most úgy mondván kit érdekelnek?Senkit!Ti érdekeljétek egymást és kész-mikor lettem én ilyen csöpögős nyálgép?
-Oké oké-emelte fel a kezét.-Csak azt mondd meg hogy szereted-e Katát?
-Én?Én nem!-pirultam el.
-Kinek akarsz te hazudni?-térdelt le elém.-Tom most én mondom;ha szereted akkor csak hajrá!
-De nem szeretem-ellenkeztem még mindig.
-Kár,Kata szeret-mondta halkan,majd elment megkeresni a barátnőjét.
Elgondolkoztam a szavain,vajon tényleg így van?Szeretem Katát,az nem lehet.Én vagyok Tom Kaulitz,az nem…ilyen nincs.Én nem akarok szerelmes lenni.Ha akkor tehettem volna saját érzéseimmel vitát provokáltam volna.Hogy lehetek akkora hülye?Miért nem akarom magamnak bevallani?Azért mert nem akarok változni,adtam meg magamnak a választ.Nem akarom,hogy ami eddig volt megváltozzon,hogy meg kelljen nekem változnom.Nem akarok egy új Tom Kaulitzcal szembe találkozni,ez nekem nem tenne jót.
-Bill,mi van?Valami rosszat mondott az orvos?-hallottam anyám hangját kintről.Azonnal felpattantam hogy megnézzem mi történt az ikremmel.Megértettem anyát amiért olyan kétségbeesett volt a hangja.Bill teljesen el volt fehéredve,rosszabbul nézett ki mint bármikor az elmúlt hónapban.A szeme sarkában könnycseppek csillogtak,és már nem akarta visszatartani őket.Amint meglátott felém rohant és a karjaimba zuhant.Ilyet még soha nem tett,az egész életünket eddig éltük át,azonban Billnek soha nem voltak ilyen tettei.Én szoktam lenni az aki állandóan rinyál neki,ő meg hallgatja amit mondok.
Hey öcsi,nyugi mi a baj?-próbáltam valahogy vigasztalni.
-David-zokogott még mindig.-Mielőtt elmentem volna az orvoshoz a képembe vágta hogy a teljesítményem a nagy nullával vetekedik.És hogy elege van abból hogy állandóan ki kell valamit találnia miért vagyok ilyen.Mindez egy lány miatt akit alig ismerek…
-Ne vedd komolyan..
Én meg megmondtam neki ha nem tetszik le lehet lépni-fejezte be amit akart.Tudtam,hogy David ilyet nem tenne.-Hogy lehet ilyen?Miért nem érti meg hogy szeretem Elinát?Ennyire tapló már nem lehet.
-Ha már így Elinát emlegeted van egy kis meglepi számodra-húzódtam el tőle.Először értetlenül nézett rám,aztán meglátta az ajtónak támaszkodó alakot.
-Te hogy kerültél ide?